Most lépésről lépésre megismerheted a cukorbetegség kialakulását

A cukorbetegség olyan állapot, amelyben vagy a hasnyálmirigy nem termel elég inzulint, vagy a sejtek inzulin iránti érzékenysége csökkent, és így a sejtek nem képesek a cukor (glukóz) felvételére. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a reggeli (koplalás utáni) vércukorszint több mint egy alkalommal magasabb, mint 6,7 mmol/l. Ha 75g glukóz elfogyasztása után két órával a vércukorszint 11 mmol/l felett van, az is diagnosztikus értékű. Ezt a cukorterheléses vizsgálatot akkor szokták végezni, ha egyéb tünetek utalnak a betegségre, de az éhhomi vércukorszint normális.

Étkezést követően az emésztett tápanyagok a vérbe, majd a májba kerülnek, ahol további feldolgozásuk történik, majd elszállítódnak a különböző sejtekhez. A folyamat során megemelkedik a vércukor szintje. Ennek hatására a hasnyálmirigy egy sejtcsoportja inzulint kezd termelni. Az inzulin feladata, hogy a sejtekbe juttassa a cukrot (glukózt), hogy ott energia keletkezhessen belőle. A sejt felszínén receptorok (érzékelők) vannak, ezekhez kapcsolódik az inzulin, és ők nyitják meg az utat a glukóz beáramlásához. Mind az inzulin termelésében, mind az inzulin sejtekhez történő kötődésében zavar támadhat, és ez vezethet később a betegséghez.

A cukorbetegség két típusát lehet megkülönböztetni. Az 1-es típusú cukorbetegség akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei tönkremennek. Ennek oka általában az, hogy a szervezet saját védekező (immun) rendszere idegenként ismeri fel ezeket a sejteket, és elpusztítja azokat. Ez a típus általában fiatal korban jelentkezik – leggyakrabban 10–14 éves kor között –, ezért is nevezik fiatalkori cukorbetegségnek.

Ha az inzulintermelés nem megfelelő, a vércukorszint magas lesz, mivel az inzulin nélkül nem tud bejutni a sejtekbe. A sejtek pedig a bőség közepette éheznek. A sejtek zsírsavakból és aminosavakból kezdenek energiát termelni, de a cukor hiányában káros melléktermékek (ketontestek, pl. aceton) termelődnek, ezért lehet az ilyen betegnek acetonos a lehelete. Ez az egyik legveszélyesebb állapot, ami kezelés nélkül kómához, majd halálhoz vezethet.

A szervezet megpróbálja a sok cukrot a vesén keresztül kiüríteni, de a cukor vizet visz magával, ami bőséges vizeletürítéssel jár. (Ezért is nevezik a betegséget latinul diabetes mellitusnak, mely szó szerint annyit tesz: mézízű húgyár.) Régen ugyanis a vizelet ízéről diagnosztizálták a betegséget, természetesen a többi tünet fennállásakor. A víz- és izomtömegvesztés hatására gyors fogyás következik be, szomjúság és jó étvágy mellett. A magas cukorszint az idegeket károsíthatja, mely érzészavarokat okozhat. A szemlencse vizenyője miatt pedig látászavar jelentkezhet. E két utóbbi tünet a cukorszint gyors rendezésével helyreáll. Hosszútávon fennálló betegség esetén azonban ezeket a tüneteket már a fehérjék cukrok által történő módosítása okozza, melyek nem rendeződnek a vércukorszint normalizálásával.

Az 1-es típusú diabétesszel szemben a 2-es típusú cukorbetegség sokszor tünetmentesen kezdődik. Ez inkább középkorú embereken jelentkezik, akiknek többsége túlsúlyos, de nem feltétlenül. Itt a sejtek inzulinérzékenysége csökkent, aminek sok oka lehet. Ezt enyhébb formának is tekintik, mert a tünetek csak lassan jelentkeznek, és sokáig kontrollálhatók diétával vagy gyógyszerekkel. Ennek ellenére, ha a cukorszintet nem kontrolláljuk, a szövődmények ugyanolyan súlyosak lehetnek.

Korai jelei a fáradékonyság, a szomjúság, és a gyakoribb vizeletürítés lehetnek. E mellett a hirtelen fogyás, a gyakori hüvelyi gombás fertőzések, illetve húgyúti fertőzések és a lassú sebgyógyulás hívhatják fel rá a figyelmet. Az érzészavar és a homályos látás már későbbi szövődmények, és sajnos nehezebben is kezelhetők, mint az 1-es formánál, mivel ezeket nem a magas vércukor, hanem a cukor által módosított fehérjék hozzák létre. Legtöbbször azonban tünetmentes a betegség, és általános orvosi vizsgálat során fedezik fel.

Bár a betegség kialakulásában fontos tényező a kor, a testsúly és bizonyos genetikai faktorok, a kifejlődésében az életmód nagy szerepet játszik. Ezt igazolja a betegek növekvő száma a világ fejlett társadalmaiban. Elcsépelten hangzik, hogy a finomított élelmiszerek – és nem csak a szénhidrátok – túlzott fogyasztása káros az egészségünkre, de ez esetben fokozottan igaz. (Forrás: Dr. Gulyás Tamás, www.vitaminsziget.com)