Most majd Paksnál csobbannak a habokba a Duna szerelmesei
Paksról rajtol az Open Water Tournament (OWT) második versenye július 17-én. A Balaton átúszása után, és a gyékényesi bányató meghódítása előtt a versenyzőknek most a Dunában kell bizonyítaniuk. Nyílt vízben úszni persze egészen más, mint a medencében, izgalmasabb, és egyszersmind veszélyesebb is. Az elődök azonban már jól kikövezték ezt az utat is (bár a megjegyzés egy kicsit képzavaros), a legendás Schirilla György csak egy a hagyományt teremtők között, az évről évre megrendezett budapesti Utcalimpia már a tömegek számára is biztosítja a Duna átúszásának élményét.
A nyílt vízi úszás veszélyei
Aki az uszodai úszást választja, többé, kevésbé biztosra megy. Csak felveszi az úszódresszt és már kezdődhet a tempózás. A víz hőfoka általában 26 fok. Ha elfáradt, bármikor megállhat a falnál pihenni, így fel tud készülni a következő hosszra. Nincsenek kiszámíthatatlan akadályok, víz alatti tárgyak, a víztükör feszített, hullám egy szál se, az örvény pedig kizárt. És, ha mégis valami baj adódna, ott az úszómester.
A felszerelésre sem kell ilyenkor különösebb gondot fordítani, úszósapka, úszódressz, illetve egy jól megválasztott úszószemüveg – ennyi, amit érdemes magunkkal vinni az uszodába, na meg egy bolyhos, nagy törülköző.
Aki a nyílt vízi úszást választja, legtöbbször nem csak 3-4 km-t úszik, hanem sokkal hosszabb távokat tesz meg egy-egy verseny alkalmával. Így nagyon fontos, hogy jó erőnlétben legyen, ha ekkora távnak nekivág.
Nagyon izgalmasnak tűnik ilyen helyszíneken úszni, viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez élővíz, és számos veszélyt tartogathat.
Itt számolni kell a hullámokkal, ami sokkal jobban megnehezíti az úszást, mintha uszodában úsznánk.
A szél, a vízfolyások becsatlakozása, a vízben lévő műtárgyak, a hídpillérek jelentősen megváltoztathatják a többé-kevésbé egyenletesen folyó víz áramlását. Az ebből adódó pánik, kétségbeesett, átgondolatlan menekülés sajnos halálos is lehet.
Az örvények függőleges irányú vízmozgást eredményeznek, nem ritkán erős szívóhatással. Gyakran alakulnak ki műtárgyak, hídpillérek környezetében, de hajók is kelthetnek örvényeket.
Örvény esetén vegyünk nagy levegőt, bukjunk le, majd az örvény alsó részén próbáljunk oldalra úszni, itt a legkisebb a szívóerő. Ne próbálkozzunk felfelé, vagy az örvény tölcsérének tetején oldalra úszni, mert feltehetően sikertelen lesz.
Még a legprofibb úszóknak is nagyobb figyelemmel kell tehát eljárni, mind a felkészülést, mind az úszást illetően.
Mindemellett fontos az is, hogy milyen felszerelésben megyünk a nyílt vízbe.
A nyíltvízi úszás felszerelése nagyban eltér az uszodai úszás szükséges kellékeitől. Itt nem elég egy úszódresszt felvenni, hiszen a víz sokkal hidegebb, mint a medence vizének hőfoka. A sportolók ezért előszeretettel választanak valamilyan neoprén ruhát. Ez az anyag melegen tartja a testüket úszás közben és a vízből való kijövetelkor tapasztalt „fázós” hatást is csökkenti. A neoprén úszósapka 14-17 fokos hideg vízben is véd.
A BUG és a legendás Schirilla
Budapesten már számtalan alkalommal úszták át a Dunát szervezett formában (az önjelölteket most ne vegyük számításba).
Az úgynevezett Utcalimpiát például a Budapest 2019 Európa Sportfővárosa évad részeként rendezték meg. Az egynapos eseményen profik és amatőrök kaptak lehetőséget arra, hogy urbánus környezetben mozogjanak egy kicsit.
Budapest Urban Games (BUG) négy helyszínén, hat sportágban mérették meg magukat az indulók: a Dunát pedig több mint félezren úszták át.
A 650 versenyző a Szabadság híd pesti hídfője és a Műegyetem rakpart között szelte a habokat. A kezdő csapatot Gyurta Dániel olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok úszó indította útnak. Az eredményhirdetésnél Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizennégyszeres Európa-bajnok magyar úszónő gratulált a 470 méteres távolságot teljesítő sportembereknek.
Schirilla György 1957-ben vágott neki először a Duna jeges habjainak.
Nem indult könnyen sportpályafutása, hiszen súlyos szívbetegséggel született; az orvosok, mindössze negyven évet jósoltak neki. Tizenegy éves korára tolószékbe kényszerült, gyermekbénulás miatt egyik lábát sem tudta használni. Két évig kezelték, a kórházban határozta el, hogy ha meggyógyul, olyan teljesítményt visz véghez, ami korábban még senkinek sem sikerült.
Felgyógyult, bár egyik lába vékonyabb lett. Tizennyolc éves korában egy lány emiatt csúfolta, mire a fiatal Schirilla György úgy döntött, véget vet életének, és a jeges Dunába ugrott. A fulladást és a hirtelen szívhalált megúszta, kapott viszont egy tüdőgyulladást. Ekkor eldöntötte, hogy onnantól kezdve minden évben úszik a jeges Dunában. A fagyos kihívásra futással és jógával készült, bőrét élesztővel kente be, hogy bírja a hideg vizet.
Schirilla harmincöt éven át kerülgette a jégtáblákat a Dunán.
A sport mellett az egészséges táplálkozás is szenvedélyévé vált, tizenkét éves kora óta nem evett húst. A pincérként, taxisofőrként és testnevelő tanárként is dolgozó Schirilla Györgyöt hatvanévesen, 1999. február harmadikán érte a halál. Fia azóta is ápolja apja teremtette hagyományt: minden télen úszik egyet a jeges Dunában.
Hozzászólás zárolva.