Most megtudhatod, mennyire vagy egoista!
Virágkorát éli az önző társadalom. De már nem sokáig, vélik a szakértők. A jövőbeli sikerek kulcsa a „szinegoizmus”, vagyis a feladatok igazságos megosztása és a közös nyereség. Milyen előnyökkel jár az újfajta „énérzés”?
– A szinegoisták szimpatikusak. Jellemző vonásuk a nagyfokú optimizmus.
Nem kérdés, hogy az önmegvalósítás megengedett. Saját vágyainkat és szükségleteinket kiélni teljesen helyénvaló, hiszen a túlzott önzetlenség veszélyessé is válhat. Mindez egyénenként mást jelent. Aki önmagát tartja a világ közepének, egészen ártalmatlan mindaddig, amíg nem sért másokat. Aki azonban saját érdekében mások kárára cselekszik, veszélyes. Az egoisták szétrombolják a szociális rendszereket. Velük ellentétben az altruista, teljesen önzetlen emberek magukat teszik tönkre. Társadalmi szempontból mindkét típus rossz. E két szélsőség egészséges ötvözetét nevezzük szinegoizmusnak. A szinegoisták szociálisak, vagyis nem egymás ellenében élnek és dolgoznak, hanem egymással. A feladatokat igazságosan osztják el, s közösen részesülnek az eredményekből. Haszna mindenki számára több siker és jobb életminőség lesz.
TIPPEK
Hogyan fokozhatjuk szociális elkötelezettségünket?
– Idősebb szomszédaink helyett is végezzük el a bevásárlást, és szánjunk időt egy kis beszélgetésre.
– Érdeklődjünk az egyházközségeknél vagy a kórházakban, van-e olyan egyedülálló ember, akinek szüksége lenne segítségre.
– Segítsünk abban, hogy az eladatlan élelmiszerek eljussanak a rászorulókhoz.
– Munkahelyünkön ugorjunk be kolléganőnk helyett, ha gyermeke megbetegszik.
– Törődjünk a fogyatékosokkal. Segíthetünk egyetlen személynek is, vagy közreműködhetünk a csoportos gondozásban például egy kirándulás előkészületei során.
– Támogassunk valamilyen kezdeményezést (például a gyermekek iskola utáni ellátását).
– A legközelebbi ünneplésre hívjuk át külföldi szomszédainkat.
– Rendezzünk az óvodában bolhapiacot.
A bevételt fektessük új játékokba.
GYAKORLATI TANÁCSOK
– Kapcsoljunk át "vevő" üzemmódba. Azonos hullámhosszon vagyunk embertársainkkal? Vagy a környezetünkből eredő jelzések nem érnek célt? A magamutogató művészek, akik állandóan csak önmagukról képesek beszélni, rendszerint nem hallanak meg másokat. Olykor figyeljünk oda és bátorítsuk a velünk szemben állót arra, hogy elvárásait és szükségleteit megossza velünk. A szinegoisták gyakran beszédbe elegyednek embertársaikkal, beleérzik magukat mások helyzetébe. Beszélgetőpartnereik pedig tudják, hogy megértették, elfogadták őket, biztonságban érzik magukat. És mit nyernek mindezzel? Véget ér az énfüggőség, ezzel megtettük az első és legfontosabb lépést a szinegoizmus felé.
Hozzászólás zárolva.