Munka-alkoholisták

Nehéz meghatározni, hogy hol a határ a túlmunka és a munkamánia között – a vállalatvezetők, igazgatók, topmenedzserek 70-80 százaléka heti 60 órát is dolgozik, többségük mégsem nevezhető munkamániásnak, mert azután élvezi is a rengeteg munka gyümölcsét. A munkamániás erre képtelen, nem tud lazítani, pihenni, üdülni, ha netán elutazik, azt is üzleti ügyei ápolására használja fel. Számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka. Jól ismert fogalom a számára a munkaebéd, a munkavacsora, vagy éppen munkareggeli, ami csak ritkán jelent jóízű étkezést, még ritkábban kikapcsolódást, feloldódást.

Menekülés a valóságból

A szakemberek szerint a munkamániások a kényszeres magatartással menekülni igyekeznek a fennálló körülményekből, a kellemetlen valóságtól, sokan az emberi kapcsolatokat pótolják, érzelemviláguk elsivárosodását próbálják ellensúlyozni a megfeszített munkával. Ha nem tudnak kitörni ebből az ördögi körből, egész személyiségük károsodik! Sokaknak valóságosan újból meg kell tanulniuk lazítani, de ha egyedül nem képesek erre, pszichológust kell segítségül hívniuk ehhez.

Titkok a listán

Hogyan gyógyulhatnak ki szenvedéllyé vált szokásukból? Célszerű a napi tevékenységüktől távolibb elfoglaltságot keresniük, s törekedniük kell arra, hogy abban a szórakozást is megtalálják. A kényszeres munkamániásoknak azt ajánlják, hogy állítsanak össze egy olyan listát maguknak, amelyben rögzítik azokat a dolgokat, melyeket titkon mindig szerettek volna kipróbálni. Bizonyára akad olyan, amely felkelti az érdeklődésüket. Eredménnyel járhat az a módszer is, hogy meggyőzik az illetőt: a pihenésre szánt idő, a teljes kikapcsolódás „megtérül”, mert a feltöltődés nyomán megkétszereződik energiájuk, s újult erővel, gyorsabban és többet tudnak majd teljesíteni, mielőtt újra a pihenést választják.

A szenvedélybetegség jelei

Milyen tünetei vannak a munkamániás viselkedésnek? Napi 10-12 óra munka, pihenők nélkül – ha mégis pihen, közben is csak a munkájára gondol. A kényszeresen dolgozó személy számára a munka mindennél fontosabb, ráadásul gyakran már csak elkeseredetten küzd a tennivalókkal. Nem bízik kollégái teljesítményében, csak a saját maga által elvégzett munkát tartja megfelelőnek, éppen ezért képtelen bármit is kiadni a kezéből.