Mutasd csak a cipőd! Megtudom, hogy ki vagy?

A cipő eredeti funkciója a láb védelme volt az időjárási, valamint a külső környezet viszontagságaitól. Mára azonban szerepe túlnőtt ezen a feladaton: ruházatunk meghatározó része lett, divatcikké vált, s változatos forma- és színvilágának köszönhetően döntő szerepe van megjelenésünkben, és a környezetünk által rólunk kialakított kép formálódásában.

A lábbelik történelmében a nagy áttörést a rómaiak hozták, az addig viselt egyszerű, szíjjal rögzített bőrtalpon túl, ők már a cipők széles skáláját használták, melyek kifejezték viselője társadalmi rangját is. A középkorban, Szép Fülöp uralkodásának idejétől, extrém formatervezés kezdődött, ahol a méret volt a legfontosabb szempont: minél magasabb volt a lábbeli, annál nagyobb rangú a viselője. Ez az őrület egészen odáig jutott, hogy a lábbelik kezdték elveszteni eredeti rendeltetésüket: tudniillik, hogy járni lehessen bennük.

A modern időkben a tömeggyártás és a széles választék a jellemző. A futószalag és a nagyüzemi termelés kiszorította a cipészeket az elkészítés területéről. A formák, színek és alapanyagok változatossága miatt felhígult a cipőipar, s így elvészni látszik a régi, igazi bőrrel és kézzel dolgozó, cipészek bölcsessége: "Mutasd a cipőd, s megmondom ki vagy."

A divat társadalmi életünk egyik fontos meghatározója, segítségével megjelenésünket kedvezően befolyásolhatjuk: hangsúlyozhatjuk előnyös tulajdonságainkat, és elrejthetjük a kevésbé előnyöseket. A mai, modern divat jótékony jellemzője, hogy rengeteg trend, irányzat vesz körül minket. Szemben például a középkor divatjával, ahol egy időben csupán egy-két féle öltözködési stílus létezett, manapság számtalan divatirányzat között választhatunk kedvünkre. A széles választék azonban egy apró hátrányt is magában foglal: nem könnyű eligazodni benne.

Az aktuális követésén túl azonban fontos tudnunk, mi illik egyéniségünkhöz, testalkatunkhoz, életkorunkhoz. Mindannyian tudjuk, hogy az első benyomás, mely a megjelenésen alapul, lényeges, ha tehát rosszul választunk, egyes kirívó esetekben akár nevetséges, vagy szánalmat keltő hatást is kiválthatunk.