Nagyinak lenni nagyon jó!
Általános nézet, hogy nagyinak lenni jó! Ám, hogy gyermekeink is azt mondják, jó nagyik vagyunk, már csöppet sem könnyű megvalósítani. A pszichológusok szerint, amikor a szülőkből nagyszülők lesznek, egy olyan „plusz érzelmi töltetet” kapnak, mely jelentősen átrendezi lelki- és érzelmi világukat, s ezzel átalakul józan ítélőképességük.
Ne segítsünk kéretlenül és önállóan, azaz ne álljunk neki „csak segíteni akartam” címszóval semmit átrendezni, berendezni, elintézni, öltöztetni, etetni, stb.
Ismerjük meg minél jobban gyermekeink elveit, s tartsuk tiszteletben azt mindenkor, akkor is ha unokánkkal egyedül vagyunk. Nem kényeztethetjük „büntetlenül” unokánkat: előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy a „nagyival” másképp van. Már az egészen kicsi gyermek is kitűnően felismeri – és kijátssza – a különbségeket.
Ha nem tudjuk pontosan a szokásokat, elveket, ne szégyelljük megkérdezni gyermekünket.
Aggodalmainkat soha ne gyermekünkkel osszuk meg, azokat ugyanis többnyire alaptalannak tekintik, s csak ránk sütik az „aggályoskodó” jelzőt.
Próbáljunk tehát immár tudatosan ugyanúgy szigorú-megengedő nagyszülők maradni, mint amilyen szülők voltunk. Az eltérő életszemlélet, életmód még így is okozhat feszültségeket, néha akár bánatot is, ám hajtsunk fejet gyermekünk önálló személyisége előtt, s így kapcsolatunkat maximum bárányfelhők tarkíthatják. Jó nagyik leszünk, s akkor is érezzük: nagyinak lenni jó!
Lovas Katalin
Hozzászólás zárolva.