Ne féljünk beszélni erről se…

A tiniknek ugyanis joguk van megtudni minden a szexről, a szexualitásról, az AIDS-ről, és a nemi úton terjedő betegségekről. Joguk van mindezekről beszélni, és nekünk jogunk és kötelességünk őket meghallgatni. Joguk van a biztonságos szexhez, és a védekezéshez, a megelőzéshez: a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek megelőzéséhez. Joguk van továbbá ahhoz is, hogy ne kényszerítsék őket a szexualitásra.

 Joguk van.

Az Amerikai Egyesült Államokban…

Igen. Beszélnünk kell a gyermekünkkel, mert nem tudja, nem tudhatja, hogy mi a normális és mi az abnormális. Segítenünk kell nekik abban, partnernek kell lenni, hogy egészséges hozzáállás fejlődjön ki benne, és ehhez az is hozzátartozik, hogy ne viszolyogjon a szextől, ne tartson, ne féljen tőle. Meg kell tanulnia a kulturált, felelősségteljes viselkedésformákat. Ha nyíltan beszélünk gyermekünkkel a szexualitásról, akkor az olyan alapokat adhat neki a morális viselkedéshez, amelyet a későbbiekben rossz tapasztalatok sem árnyékolhatnak be. Mert a szexről nem a mi információink alapján tanulnak. Mégis szükség van a tanácsra, az útmutatásra, az eligazításra, hogy megértsék, átérezzék, tudasoljon bennük, milyen felelősséggel jár szexuálisan aktívnak lenni. Mert bár lehet hogy a terhességről, az áldott állapotról hallottak már, de a nemi úton terjedő betegségekről, vagy az ennél is fontosabb lelki fájdalmakról nem biztos.

Persze érthető, ha a szülő feszélyezve, kényelmetlenül érzi magát, mikor szót kell ejteni a szexualitás témakörben, ezért nem árt, ha a nagy beszélgetés előtt elgyakorolja a mondókáját. Ön is hallgassa meg gyermekét, együttesen jussanak előrébb. Ne legyen oktatás jellege az egésznek. Talán sokat segít, sokat jelent, ha mindkét szülő jelen van. De az is lehet, hogy csak egyikükkel bizalmasabb és meghittebb a viszony. De ne felejtsék el, hogy a tinik, akármilyen vagánynak is akarnak látszani, ugyanúgy félnek nyíltan és őszintén beszélni a szexről, mint Önök, mint mi magunk.