Ne rombold mások önbecsülését!
Ha én bizonyos negatív tapasztalatokra építve azt sugallom a másiknak, hogy erre nem vagy képes, ezt te elronthatod, akkor a másiknak ez lesz a fejében, ezzel a vezérgondolattal fogja végezni a dolgát.
Hosszú távon pedig a folyamatos negatív ingerek végzetesek is lehetnek, hiszen a tudatalatti nem szelektál, csak befogad. Ha folyamatosan az az impulzus éri, hogy hülye vagy matekból, akkor a tudatalatti, függetlenül attól, ki mondja, illetve, hogy igaz-e, elfogadja ezt. Minél többször halljuk ezt, annál inkább ennek a gondolatnak az irányába megy el az énképünk, és egy idő elteltével, hónapok, évek, azt vesszük észre, hogy valóban nehézkesen megy a matek.
Nem mindig tehetünk arról, hogy mások mit mondanak nekünk. Én azt tanácsolnám, hogy akik folyamatosan negatív impulzusokat adnak, kerüljük el, vagy tisztázzuk velük, hogy ne tegyék. Ha ez nem járható, akkor viszont használjunk magunk megerősítéseket. Mivel a tudatalatti nem szelektál a bejövő impulzusokban, ezért ha ér minket két negatív impulzus „mindig elkésel!”, akkor a saját érdekünkben mondjuk el húsz alkalommal a pozitív megfelelőjét:”Pontos vagyok!” Hangosan, érzelemmel töltve! És, hogy ne kérdőjelezzék meg értelmi képességeinket, olyankor, amikor egyedül vagyunk. Ha viszont mi kényszerülünk kritizálni másokat, akkor figyeljünk arra, hogy soha ne a személy ellen irányuljon, hanem a cselekedet ellen, és a jövőre koncentráljon. Tehát a szülő az első példában mondhatta volna így: „Te olyan okos kisgyerek vagy, de most butaságot csináltál! Legközelebb így csináld!”
Sokszor persze nehéz az érzelmi vetület miatt erre figyelni, de gondoljunk arra, hogy azt az embert mi szeretjük és nem követhetünk el ellene ekkora bűnt, hogy az önbecsülését romboljuk. Az építő kritika soha nem a személyre vonatkozik, soha nem a múltban vájkál és ne a hibást keresi, hanem a megoldást.
Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország
Hozzászólás zárolva.