Ne vásárolj semmit!

Néhány érdekes hazai tény:

• Magyarországon a háztartások jövedelmének legalább 23%-a élelmiszerre megy el, a megvásárolt étel 25-30%-át végül kidobjuk. Ez évente háztartásonként 100 kg kidobott élelmiszert jelent.
• 2009-ben 2,5 millió tonna háztartási hulladékot gyűjtöttek be Magyarországon.
• Odafigyeléssel és az élelmiszerhulladék megelőzésével háztartásonként átlagosan több mint 40 ezer forintot lehetne megspórolni évente.

• 2011. III. negyedévében összesen 340 millió liter ásvány-, forrás- és egyéb vizet palackoztak, a 2010. III. negyedévi 328 millió literrel szemben.
• A PET palackok mindössze 15%-a kerül a szelektív gyűjtés rendszerébe, és csak mintegy 7-8%-ot dolgoznak fel újra.

• Évente 900 ezer tonna csomagolási hulladék keletkezik (műanyag fóliákból, zacskókból és flakonokból, tejes- és sörös dobozokból stb.), ami kukánk tartalmának akár 50%-át is kiteheti.
• A 2010-es mikulás-karácsony szezonban 740 tonna édességet vettünk.
• 2009 utolsó két hónapjában 7,5 milliárd forint áruhitelt vettek fel honfitársaink – gyaníthatóan a karácsonyi ajándékvásárlás részeként.

• A lakosság 42 százaléka különálló boltokban vásárol, 25%-a a városszéli bevásárlóközpontokat választja, 16% belvárosi plázákba jár vásárolni. Pozitív fejlemény, hogy a tavalyi évhez képest megnőtt a különálló boltok kedveltsége és látogatottsága, míg a belvárosi plázáké csökkent.

A Ne Vásárolj Semmit! Nap a túlfogyasztás elleni jelképes tiltakozás. Annak kinyilvánítása, hogy mégsincs rendjén az, hogy míg egyre többet törődünk a vásárlással, az élet más fontos dolgait elhanyagoljuk. Helytelen, hogy egyre kevesebbet törődünk barátainkkal, rokonainkkal, egészségünkkel, vagy épp szellemi fejlődésünkkel. Míg a Föld lakosságának 35%-a hajlandó tenni saját fogyasztásának ökoszemléletű csökkentéséért, addig ez az arány nálunk csak 23%.
Mit tehetünk? Ezen az egy napon álljunk meg, és gondoljuk át vásárlói döntéseinket. A Tudatos Vásárlók Egyesülete és a Ne vásárolj semmit! napi akcióban részt vevő szervezetek nem szegénységet vagy nélkülözést prédikálnak, csak arra bíztatják az embereket, hogy ne legyenek mindig “Kedves vásárlók” és “Tisztelt fogyasztók”! Arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy nagyobb kritikával kellene kezelnünk fogyasztói igényeinket, illetve, hogy a boldogságot, a megelégedettséget nem a boltokban, s főleg nem azok között a dolgok között találjuk, amelyeket a hirdetések kínálnak.