Nehezen alszik el, órákig ébren hánykolódik az ágyban?

3. Teremtsünk rendet magunk körül!
Az alvási rutin nem csak a kisgyermekek életében fontos, felnőttként is nagy hasznát vehetjük, ha kialakítjuk a saját magunk esti szertartását. A lényeg, hogy készüljünk fel az alvásra, esténként egy rövid ideig csendet és nyugalmat teremtsünk magunk körül. Ez lehet a fürdés, esti olvasgatás ideje, miközben nem a napi problémákra fókuszálunk. Célszerű ez okból az elektromos eszközöket a hálószobán kívül tartanunk, s alváshoz nyugodt környezetet kialakítanunk. A hálószobát olyan színekkel és tárgyakkal rendezzük be, melyek a relaxációt segítik. Ugyanilyen fontos a megfelelő matrac és párna kiválasztása is.

4. Ágyban forgolódás helyett
Az elalvási nehézségekkel küzdők gyakori problémája, hogy az álmatlanságot testedzéssel próbálják meg elűzni. Ha nem jön álom a szemünkre, semmiképp ne induljunk futni, vagy vegyük elő az otthoni edzőgépet. Az intenzív mozgás hatására ugyanis emelkedik az endorfin hormon mértéke a szervezetben, ami tovább nehezíti az elalvást. Testedzésre a legideálisabb a délután 5-7 óra időpont, az ez időben végzett mozgás segíti leginkább az esti ellazulást. Ha úgy érezzük, nem tudunk elaludni, ne hánykolódjunk az ágyban. Inkább keljünk fel és rövid ideig, 15-20 percig végezzünk valamilyen monoton, álmosító tevékenységet.

5. Kérjünk segítséget!
Ha úgy érezzük, már az összes praktikát bevetettük és ennek ellenére sem tudunk elaludni, vagy éjszaka továbbra is többször felébredünk, kérjünk szakszerű segítséget a probléma kezeléséhez! A pihentető alvás hiánya nappal fáradtságot, koncentráció zavart, teljesítmény csökkenést, ingerlékenységet okoz. Ha az alvászavar rendszeresen és hosszú távon jelentkezik, szükségesség válik a háttérben álló okok felderítése. Az orvosi kivizsgálás során fény derülhet olyan alvásbetegségre vagy egyéb – belgyógyászati, pszichiátriai, fül-orr-gégészeti, kardiológiai, pulmonológiai, urológiai – eltérésekre, melyek kezelésével az álmatlanság is megszüntethető. Az álmatlanságot kiváltó okok felderítése után a kezelőorvos feladata annak meghatározása, hogy a kezelés a továbbiakban gyógyszeres, vagy esetleg pszichoterápiás módszerek segítségével történjen.