„Neked írom a dalt…”

Nem véletlen, hogy a Zwack Unicum Füves Bárjában rendezték a portrébemutatót. A társaság nagy tisztelője mindannak, amit Presszer Gábor ma és az elmúlt évtizedekben képvisel, képviselt. Az időtlenséget, az összetartozást, a szeretetet, az ifjúságunkat, és talán az öregségünket is…

Zwack Sándor, a cég igazgatóságának elnöke a bemutatón elmondta, hogy Firenzében nőtt, fel, és már jó ideje Magyarországon élt, amikor kiderült számára, mennyire gazdag a magyar könnyűzenei kultúra. Azon túl is ez a dal mennyire sokat mond több generációnak is. Kollégáival együtt boldogan vállalat szerepet is a filmben, sőt még egyik kutyusa is „befeküdte magát”!

Rögtön három órán át tartott az első megbeszélés Presszer Gábor és Zwak Sándor között, amikor felvetődött a filmkészítés ötlete. Több „háromórás” beszélgetés követte. A sokoldalú zeneszerző, énekes, zongorista maga is meglepődött, hogy miként lehet másfél percbe sűríteni egész életét. Lenyűgözte, hogy több mint 40 év után is miként képes összehozni embereket ez a DAL.

Játékfilmes munkák után tért vissza „egy kaland” erejéig Szász Attila filmrendező a reklámfilm műfajához ezzel a mozival. Egyszerűen örömmunkának nevezte a kétnapos forgatás minden pillanatát. Csak az eredeti hanggal dolgoztak, ami azt jelenti, hogy minden filmkocka saját hangját használták az archív felvételektől a forgatott részekig: sehol semmi utószinkron nem kellett. Annyira lenyűgözte a munka és a szakmai újdonság, hogy lényegesen több időt töltöttek a vágással, mint azt előre gondolták.

Egy utcazenész kezdi el énekelni  a „Neked írom a dalt…”, amire egyre többen figyelnek. Majd sorban jönnek a tabáni, majd a 80-as, 90-es képek – egészen máig. Az utcazenész körül egyre többen állnak, énekelnek, és egyszer csak a tömegből előtűnik maga Presszer Gábor, aki beszáll a produkcióba egy szájharmonikával. Csak Ti tudjátok: sem az utcazenész, sem a körülötte éneklők nem tudták, mi lesz a meglepetés! Hiába na, az igazán jó pillanatok összehoznak minket!