Nem boldogít, de jó, ha van!
Hogy mi is a pénz a jelenkori társadalom számára? A kérdésre a válasz röviden az is lehetne, hogy az, az anyagi források birtoklása, a mozgatórugó, amitől működnek a dolgok, amivel azt is el lehet érni, amit tudással nem.
Ennek hátulütője és veszélye nyilvánvaló, ami abban nyilvánul meg, hogy egyre csak távolodunk a természeti javaktól.
A természeti egyensúlyt nem őrizzük, a megtermelt felesleget nem forgatjuk vissza.
A környezetvédelem ilyen aspektusból csak egy utópisztikus álom, ami ellentmond annak, amit nap- mint nap teszünk.
A fizikai javak megteremtése egyszerűen nem kifizetendő, nem jövedelmező. Ezért is fordulhat elő az, hogy nem termelünk búzát, gyümölcsöt, vagy nem tartunk állatot, azon egyszerű oknál fogva, mert nem éri meg.
És hogy mi a pénz az ember számára?
Az ember társadalmi lénnyé lett.
Annak idején az energiáért folytatott harc töltötte ki az embert, most pusztán az életben maradás, a felszínre való kerülés.
Egyre görcsösebben, erősebben vagyunk kénytelenek ragaszkodni ehhez, a magunk teremtette világhoz.
(Amely rendszer működése inkább a belé vetett bizalomnak és óvatosságnak köszönheti, mint a valós stabilitásának.)
Elveink lemorzsolódnak, elaprózódnak, átveszi szerepüket a pénz.
A madárdalt, a patakot, egyszóval a minket körülvevő környezetet kellett modellezni, amikor társadalmat építettünk, most pedig az izzadság, a hajtás köti le figyelmünket – pedig soha nem lehet az egyiket a másik nélkül, sokáig egyensúlyban tartani.
Móritz Mátyás
Hozzászólás zárolva.