Nemcsak Trumpnak jutott eszébe Grönland

1896-ban kitört az aranyláz, és a kincskeresők tízezrei rajzottak Alaszkába. A terület 1946-ban kérte felvételét az Egyesült Államokba, de csak 1959-ben került be a 49. csillag az amerikai lobogóba.

Figyeltek a medvékre, a lazacokra

Egy évtizeddel később messze fenn Északon, a Jeges-tenger partján, a Prudhoe-öbölben, megkezdték az olaj kiaknázását. A készletet akkor 26 milliárd hordóra becsülték. Az olajmező a világ legnagyobbjai közé tartozik – kitermelése viszont különösen költségesnek bizonyult. 1300 km-es vezetéket kellett építeni a lakatlan tájakon, gyakran 40 fokos fagyban. A költségeket 900 millió dollárra irányozták elő – végül 8 milliárdot tettek ki… Azért is, mert akkor még meghallgatták a környezetvédőket! A távvezeték felmérési munkálatait hetekre felfüggesztették, hogy ne zavarják meg a medvék téli álmát, a Yukon egy hídján addig nem vitték át a vezetéket, amíg tartott a lazacok ívása, a rénszarvasok vonulási területén pedig a föld alá kellett rejteni a csöveket.

Azután 1989-ben zátonyra futott egy tankhajó, 37 000 tonna olaj került a tengerbe, állatok százezreit elpusztítva, kétezer kilométeres partsávot szennyezve, máig. Amikor egy spanyol cég újabb, óriási olajkincsre bukkant, Obama elnök megtiltotta távvezeték építését, ám Trump Alaszkában is szakított a természetvédelemmel, és szabad utat engedett a gazdaság érdekeinek.

25 millió dollár néhány kis szigetért – százmilliót adtak volna Grönlandért

Csak 1977-ben ásta ki történész a levéltári aktákból, hogy James Byrnes amerikai külügyminiszter 1946-ban több mint 100 millió dollárt ígért Dániának Grönland átengedéséért. Azzal érvelt, hogy a jeges terület mit sem ér a dánoknak, Amerika számára pedig stratégiai jelentőségű.[/bs-text][/vc_column][/vc_row]