Népbetegség lett, melyben mindkét nem erősen érintett
Magyarországon több mint 500 000 embernek van vizelettartási problémája. A hiperaktív hólyag-szindróma jellemzője a parancsoló, imperatív jellegű, nehezen visszatartható vizelési inger. Bár a hiperaktív hólyag-szindróma nem feltétlenül jár akaratlan vizeletvesztéssel, kórelőzményét, kivizsgálását és kezelését tekintve mégis az inkontinencia tárgyköréhez tartozik.
A viselkedésterápia során a páciens megtanulja a „kivárás” technikáját, vagyis a vizelési inger jelentkezésekor nem megy a mellékhelyiségre, csak az inger elmúlta után üríti ki hólyagját. Amennyiben ez a kezelés hatékonynak bizonyul, eredményeképpen a vizelési inger és a vizeletürítés közötti időtartam folyamatosan növelhető. Rendszeres tréninggel akár egy órával is megnyúlhat a vizelések között eltelt idő. A kezelés elengedhetetlen kelléke a rendszeresen vezetett vizelési napló, már csak ezért is kizárólag az együttműködésre kész, motivált betegeknél alkalmazható ez a módszer. A terápiaforma gyakran hatékony, nincsenek mellékhatásai, de alkalmazói körében gyakori a visszaesés. Az együttműködésre kevéssé képes, idős pácienseknél a toalett tréning jöhet szóba. Ennek a kezelési formának az a lényege, hogy megmérjük a beteg hólyagkapacitását és vizelési szokásait, majd ezekből következtetve a vizeletvesztés várható időpontjára, azt megelőzendően, bizonyos időközönként „elküldjük” a beteget vizeletet üríteni, ezzel megakadályozva hogy túl sok idő elteljen és bekövetkezzen az akaratlan vizeletvesztés.
A konzervatív kezelések jó kiegészítői lehetnek a fizioterápiás módszerek (elektrostimuláció, magnetoterápia). Ezen kezelések során elektromos vagy elektromágneses stimulációval gátolják a hólyag fokozott működését kiváltó idegi impulzusokat, melynek hatására csökkenhet a vizelési ingerek erőssége és a vizeletürítések, inkontinens események száma. A kezeléseket járóbeteg-ellátásban végzik több héten keresztül – mellékhatásai gyakorlatilag nincsenek.
A hiperaktív hólyag-szindróma / sürgősségi inkontinencia kezelésének leggyakoribb formája a gyógyszeres terápia, melynek következtében csökken a húgyhólyagban uralkodó nyomás, nő a hólyagkapacitás és tágulékonyság és csökken az akaratlan hólyag összehúzódások száma. A panaszok mindezek okán javulnak: csökken a vizelési ingerek erőssége és a vizeletürítések illetve az inkontinencia előfordulásának száma. Hazánkban több gyógyszer van forgalomban. Hatékonyságunk nagyjából azonos, a különböző készítmények mellékhatás profilját illetően azonban jelentős különbségek figyelhetőek meg. A korszerűbb gyógyszerek már kevés mellékhatással (pl. a szájszárazság vagy székrekedés) rendelkeznek, hatásukat célzottabban csak a húgyhólyagra fejtik ki.
Hozzászólás zárolva.