Népi gyógyítás az Alsó-Garam mentén

Súlyos betegségnek számított a tüdőgyulladás. Többnyire szintén házilag gyógyították, orvosolták vizesruhás borogatással. Egy száraz vászonlepedőt kiterítettek, erre egy másik nedveset terítettek, ezzel a kétsoros vászonnal bugyolálták be a beteg csupasz testét úgy, hogy a testhez közvetlenül a száraz vászon érjen. Ezt a borogatást mindaddig ismételgették, míg le nem verték a lázat. Amíg a láz nem csökkent, a betegnek nem volt szabad ennie, nehogy az étel még jobban felverje a lázat. Közben kamilla- és hársfateával itatták a beteget.

A légcső megbetegedésének gyógyítására a fekete üröm virágjából főzött teát, és az ökörfarkkóró virágjának teáját itták. Köhögésre, meghűléses betegségekre bojtorján, kakukkfű, csipkebogyó vagy hársfa virágából főzött teával kínálták a beteget.

Minden faluban akadt olyan férfi, aki értett a foghúzáshoz. Kis méretű fogót lenvászonba tekert, ezzel nyúlt a páciens szájába. A kihúzott fog helyét ecetes vízzel fertőtlenítették. Fogfájás esetén foghagymát rágtak, ezt a fájós fogra nyomkodták, vagy sósborszeszt csöpögtettek a fogra.

Ha keveset aludt, nyűgös, sírós volt a csecsemő, mákhéjból főztek neki teát, kevés cukorral ízesítették.

A reumás, fájós lábat csomóba markolt csalánnal veregették, bízva a csóványméreg gyógyító hatásában. Fekélyek, gyógyulni nem akaró bőrbetegségek esetén megállapították, hogy a betegnek rossz vére van. Ha semmiféle módszer nem segített, és a fekélyek, gennyes kiütések továbbra is makacsul fájtak, terjedtek, megállapították, hogy a beteg rontás áldozata. A rontás és annak feloldása már a babona- és hiedelemvilágba tartozik. Rémai Anna néni elbeszélése szerint egy fiatal csatai legénynek szinte egyik napról a másikra csúnyán kifekélyesedett a lába. Bármilyen gyógymóddal próbálkoztak, a fekélyek ugyanúgy megmaradtak. Egy toprongyos, faluról falura vándorló vén koldusasszony megállapította, hogy a fiút megrontották. Megkérdezte, hová, kikhez járogat mostanában, nem ment-e keresztül valamin a küszöbön. A fiú emlékezett rá, hogy a barátjáék házába lépve a küszöbre szórt babon lépett keresztül. Azt tanácsolta a fiúnak, hogy egy kiló babot egy órán át főzzön, vigye ki a keresztúthoz pontban éjfélkor úgy, hogy senki ne tudjon róla, senki ne leshesse meg. Ott szórja el a babot minden irányba, és ezután menjen haza. A fiú megtette, amit a koldusasszony tanácsolt, és pár napon belül elmúltak a lábáról a fekélyek.