NO: a felelősségteljes, hypernormális személyiség

            Elnézést az iróniáért. De a túlzás – mint a karikatúra – még jobban kiemeli a lényeget; azt, hogy a nagy önfeláldozás mögött nagy önzés érhető tetten: Így tönkrementem és még jobban  tönkremegyek majd miattatok!

            Már nehogy most is a gyerekkorban keressük a bűnösöket! – hallom, s felelem, hogy nem bűnösöket keresünk mi (hiszen néhány elvetemült vagy súlyosan beteg/es/ embert leszámítva melyik szülő akar szándékosan rosszat a gyermekének?!), okot, okokat kerestünk eddig is, az a dolgunk most is.

            Nos, a hypernormalitás hátterében neurózis (az idegrendszer kóros működése) áll. Ez a kóros idegi működés ez esetben pszichoszomatikus tünetképződéssel „fejezi ki magát„. (Lehetne a zavar megjelenési formája a nagyon hasonló vegetatív neurózis, vagy a minőségileg egészen más pszichózis is…) A pszichoszomatikus tünetek változhatnak – a személyiségzavar marad. (Hasonlóan az alkoholista ember feleségéhez, akit – ha meghal a férje – rövid idő után egy másik alkoholista mellett látunk egyre kevésbé szörnyülködve…)

            Mai bemutatónk is arra utal tehát, hogy a gyerek tudattalanul tanul, a jó és a kóros viselkedés háttere között csak mennyiségi a különbség, de – mivel tanult attitűdről van szó – a hypernormalitás is csökkenthető, felelősségteljes, pozitív beállítódássá „szelídíthető” pszichoterápiával (esetünkben kissé nehézkesen ugyan, mert – mint tudjuk – hősünk erre kevéssé motívált).

            Folytatjuk, addig is konzultációs lehetőség:

      (06-1) 24-00-117, 06-20-950-61-33, csikyantal@freemail.hu, csikyantal@t-online.hu.