Nyugati nyugalom, Keleti szomorúság…
A Világgazdaság írása szerint egy átlagos amerikai család ma a tripláját keresi, engedheti meg magának, mint fél évszázaddal ennek előtte, érdekes módon mégsem lettek boldogabbak az emberek.
Egy átlagos középosztálybeli családnál már nem megy ritkaságszámba, ha két-három autó is áll a ház előtt, a tengerentúlon, még sincsenek megelégedve az emberek.
Ezzel szemben a nigériaiak, vagy a latin-amerikaiak, egy jottányival sem boldogtalanabbak és elkeseredettek, mint a náluk nagyságrendekkel nagyobb lábon, és kedvezőbb körülmények között élő európaiak.
Joggal merülhet fel az olvasóban, hogy ezeket az adatokat miből szűrték le.
Nos a kutatás egyrészről az emberek önvallomására alapult, és az agyműködést figyelték, amely utalt a delikvens elégedettségi szintjére.
A kutatók szerint a politikusoknak és a gazdasági élet szereplőinek új oldalról illene megközelíteni ezt a kérdést.
Richard Layar szerint a közgazdászok csak azzal foglalkoznak, hogy a bruttó nemzeti jövedelmet gyarapítsák.
Ez azonban s lelkiállapot és a vásárlóerő összemosása, ugyanakkor az egyéni boldogságot nem csak az árucikkek beszerzésem vagy a karrier lehetősége határozza meg.
A legmosolygósabb ország Guatemala, pedig jövedelmük egy tízede az amerikaiaknak.
Magyarország mutatója a lengyel közhangulattal egyenlő, ezek még a nigériai szintnél is alacsonyabbak, ahol pedig 10% – az átlagos jövedelem, a miénkhez képest.
Érdekesség hogy Európában kelet felé haladva egyre rosszabbak az adatok, és egyre kisebbek a mosolyok…
Móritz Mátyás
Hozzászólás zárolva.