Ők azért is mások, mert őszintén kimondják, amit gondolnak
Az Osztályfőnöki óra a KézenFogva Alapítvány legújabb közoktatási közvélemény-formáló kampánya, egy merőben újszerű program, amely a fogyatékos emberekkel való kapcsolatokat teszi közvetlenebbé és természetesebbé a fiatalok számára.
Miért más ez, mint az eddig ismert közvélemény-formáló kampányok?
Ezúttal nem szakemberek látogatnak el az iskolákba, hogy előadást tartsanak számukra idegen diákoknak, hanem magukat a pedagógusokat tanítják meg arra, hogyan tudják megismertetni saját tanulóikkal a fogyatékos emberek életét, mindennapjait és azt, hogyan tudnak segítséget nyújtani számukra. A tanárok munkáját tapasztalati szakértők segítik, (őket az osztályfőnökökkel párhuzamosan képzik ki) akik egytől-egyig fogyatékos emberek, így valóban hitelesen tudnak beszámolni arról, mivel tehetjük könnyebbé az életüket, mit tehetünk annak érdekében, hogy ne érezzék magukat kirekesztetve. A tizenévesek bátran feltehetik azokat a kérdéseiket, amelyeket más körülmények között nem mernének megtenni, mert szégyellnék, vagy mert nincs a közvetlen környezetükben olyan, akitől választ kaphatnának. Ezáltal azonban a tapasztalati szakértők is sokat tanulnak, sokkal magabiztosabbak és közvetlenebbek lesznek az embertársaikkal. A segítségnyújtást és annak elfogadását ugyanis mindkét félnek meg kell tanulnia.
Miért érdemes a tizenéveseket tanítani az elfogadásra? – Tapasztalatok
A KézenFogava Alapítvány már korábban is indított hasonló programot. A diákok visszajelzései még tanáraikat is meglepte.
„Korábban mindig zavarba jöttem, amikor egy fogyatékos embert láttam. Még a fejemet is elfordítottam, valahogy tartottam tőlük. Miután ott jártak az osztályunkban a KézenFogva Alapítványtól, és személyes találkoztam velük, rájöttem, hogy nincs félnivalóm. Velük is lehet beszélgetni, játszani, nekik is jól esik egy mosoly, ahelyett, hogy elkapom a tekintetem, és be kellett látnom, hogy sok dologban még ügyesebbek, mint én.” /Kristóf 13 éves/
„Amikor megtudtam, hogy fogyatékos emberek jönnek az osztályba, nem örültem. Nem értettem, miért kell nekem velük megismerkednem. Miután vége lett a közös foglalkozásoknak, rájöttem, hogy eddig nem is fogtam fel, hogy milyenek ők valójában. Most már nagyon szégyellem a korábbi hozzáállásomat. Volt, akit különösen megkedveltem, mert mindig őszintén kimondta, amit gondolt. /Niki 17 éves/
Hozzászólás zárolva.