Önként és dalolva
Sokan azt hiszik, hogy az önkéntesség a gazdag, unatkozó középkorú háziasszonyok időtöltése és lelkiismeret-furdalásuk csökkentésének eszköze. A tapasztalatok és a józan végiggondolás azonban egyértelművé teszi: sokkal szélesebb társadalmi rétegek számára lehet fontos és hasznos, és nemcsak a fogadó fél, hanem az önkéntes munkát végző számára is.
Bár az adatok szépek, a felmérések válaszadói talán egy árnyalattal felelősebbnek tüntetik fel magukat a valóságosnál. Nehezen hihető például, hogy a felnőtt magyar lakosság negyven százaléka vesz részt önkéntes munkában, főleg, ha elfogadjuk, hogy alapvetően ez nem a családtagok segítését jelenti. De az emberek érzik, hogy részt kellene vállalniuk valami effélében. Az emberek legkönnyebben a sporttal vagy más szabadban végzett tevékenységgel kapcsolatban vehetők rá önkéntes munkára. Az oktatási, művészeti, kulturális munka is viszonylag sokakat mozgat meg, ennél lényegesen hátrébb szorulnak a segély- vagy vallási szervezeteket. Az viszont biztos, hogy mindenki találhat érdeklődésének, vérmérsékletének megfelelő önkéntes munkát.
Diákoknak kötelező?
Az érettségi vizsgára való jelentkezés feltétele volna hatvanórányi társadalmi célú tevékenység elvégzése a kormány tervei szerint. A diákok többféle karitatív feladat közül választhatnának, a program célja pedig az lenne, hogy legalább egy-két hetet töltsenek el egy kiválasztott szervezetnél, legalább ennyi idő szükséges ugyanis az érzelmi bevonódáshoz. A szakemberek szerint az egyébként szándékában kiváló ötlet hátulütője, hogy az önkéntesség – nevének megfelelően – feltételezi, hogy a munkát végző saját döntése legyen a segítő tevékenységbe való bekapcsolódás. Ha kötelezettséggé válik, a segítő szándék és felelősebb gondolkodás kialakulása helyett sokkal inkább rossz szájízt okozhat.
Hozzászólás zárolva.