Orbitális támadás a fogkő ellen

Igen, ma már létezik fogtudat is. Az ilyen ember nyitott, és szívesen elsajátítja a profi fogorvosoktól azt a forradalmi módszert, amellyel jelentősen csökkenthető a fogkőképződés.Ki gondolná, hogy a körkörös, valamint a vízszintes és a függőleges ide-oda maszatolás, a fogkefét közben fel sem emelő, egyhuzamban elvégzett fogtisztítás akár káros is lehet? Hiszen ezzel az íny alá akaratlanul is bevisszük nap mint nap a lerakódásokat. Ha nem távolítjuk el naponta ezt a lerakódást, bizonyos idő után a fognyakon megkeményedik, elmeszesedik a lepedék, mert megtapadnak rajta a nyál-  és az ásványi sók, majd a baktériumok, egyre csak hizlalva az íny alatti fogkövet.

Az új, „söprögetős” fogmosási mutatványhoz teljesen megfelel egy átlagos fogkefe, a lényeg annak mozgatása kizárólag függőleges irányban, a fog és az íny találkozásától lefelé és kifelé. A fognyak felé soha! Nem szabad ide-odarángatni a fogkefét, csupán az összes sörtének végig kell söpörnie ezeken a pontokon, mialatt a fogkefe 90 fokot fordul a kezünkben és a szánkban. Ez egyben rejtett kar- és csuklótorna is, mert hogy leszorított könyékkel nem érjük el ugyanazt a hatásfokot, mint mikor felemelve végezzük a többperces műveletet. Tény, hogy beletelik pár napba, amíg az ember átprogramozza az automatizálódott, évtizedes fogmosási mozdulatokat az újra, de megéri.

Ugyanis azokban a rendelőkben, ahol a pácienseket megtanítják az új metódusra, szinte alig fordul elő fogkövesedés, mert nem kerül be az íny alá semmi, hanem minden nap kipucolódik a kényes részről a lerakódás.  Ha most valaki azzal érvelne, hogy bezzeg a nyál összetétele mennyire nem mindegy, fogorvosok szerint a söprögetés mindenkinél annyi lepedéket távolít el a fogáról, amennyi az ő szájában képződik. Kinél kevesebbet, kinél többet. És ha jól csinálja, akkor mindet.