„Őrizz meg”

Az alcím egy ismeretlen 20. századi költő versének címe. Maga a vers Pszicho-dekameron című, csak felnőtteknek írt könyvemben olvasható, a következőképpen:

Egyszer hozzám bújtál egy ősi mozdulattal,

az arcodon gyümölcsök fénye derengett,

és mosoly hajolt rá szelíden a szádra.

Emlékszik rád a testem: semmid sem idegen,

még a hangod melegét is őrzöm valahol bent,

de én csak az arcodat szerettem akkor.

S akartam látni lassú változását:

szemednek, szádnak megöregedését

mellettem, miattam –

és csak magamat láttam ott, semmi kis hajakkal,

kacatjaim közt keresni tétován

emlék-arcodat –

ne sírj,

de feszíts magadhoz, hajlíts magadhoz,

ránts le, lebegtess s emelj magadhoz –

Te tartsd majd kifosztott, néma arcom

a fény felé.

A Fény felé.

A könyvben – amely felvállaltan Boccaccio Dekameronjának ötlete alapján íródott – tíz hipnoterapeuta (hét nő és három férfi) vitat meg naponta egy-egy olyan esetet, amelynek mindegyikében az a közös, hogy pszichés eredetű szexuális zavarokat kezelnek bennük hipnózisban vagy más módosult tudatállapotban. (A deka meron tíz napot jelent, de Boccaccio szereplői naponta tíz, így összesen száz történetet mesélnek el egymásnak.) Az én könyvemben az esetismertetéseket versek választják el és kapcsolják össze.

 Ez a vers – mint látják – a Szeptember végén attitűdjének jegyében szól a szerelem jövőjéről. Kéretik – a cikk témája miatt is – az alábbi igéken eltűnődni: „Feszíts.., hajlíts (magadhoz), ránts le, lebegtess s emelj (magadhoz)”.

Az ismeretlen költő ezzel az öt igével elég sok mindenre akar utalni (egyik következő könyvem, amelyet ezzel a cikk-sorozattal párhuzamosan írok, a Versmagyarázat címre hallgat majd; jelen dolgozatom akár oda is íródhatna).

A feszíts és a hajlíts (magadhoz) az előző epizódban bemutatott koordináta rendszer y tengelye mentén történő mozgásokra utal: uralkodás-önalávetés a tengely „neve”. Az engem magához feszíteni akaró partnert az én ellenállásom, ódzkodásom, húzódozásom egyáltalán nem befolyásolja: ő csak húz, húz.. Míg, ha inkább hajlítani akar magához, akkor először oldja merevségemet, megpuhít – talán, mert felvillant benne a közmondás: Törik, de nem hajlik (mármint a merev fa).