Örömvárásban – Adventus Domini

Az is lehet hogy büntetésből, vezeklésből lettél száműzve erre a földre, valami olyan bűnért, vétségért, amit máshol, más testben követtél el.

De zokszó nélkül viseled a száműzetést, a számkivetettséget, a fájdalmat, és a szégyent.

Egy ismeretlen kirakós játék darabkáit, mozaikjait keresgéljük.

Más értékrendszerben születünk, és más szabályok, törvények alá rendeljük magunkat, más dolgokhoz tartjuk magunkat, más szemmel látjuk, más szívvel érezzük a világ apró rezdüléseit. Más radarral közlekedünk.

Mindezek közül legkülönösebb és különlegesebb a látásunk, hiszen mi valójában nem csak nézünk, hanem látunk is. Látva látunk. Képesek vagyunk arra, hogy átlássunk a másikon, belelássunk egy másik embert lényegébe, olvasni vagyunk képesek a lelkében, gondolataiban, és legbelsőbb, titkolt érzéseiben.

Ezért is lehetünk kellemetlenek, hiszen képesek vagyunk olyan dolgokra rátapintani, olyan összefüggéseket látni, amit a másiknak nehéz tudomásul vennie.

Próbáljuk egyedül, kiűzetésben, száműzetésben, magányosan, magunkra hagyatottan megérteni, megfejteni saját másságunkat, másmilyenségünket, furcsaságunkat.

Ezer testben, ezer helyszínen átéltünk már sok mindent. Lehet hogy többet is, mint az normális lenne. Az öröm és a szomorúság a végtelen ismétlődésében összemosódik.

Mégis, azzal hogy megéltük a sötétséget, tudjuk hogy mi a világosság, mi a fény és az öröm.

Mégis van valami, amit még nem tapasztaltunk meg. Ez pedig az emlékezés.

A legdrágább kincsünk, amit annyi földi kaland után sem értünk, érhettünk még el.

De megtapasztalhatjuk idővel ezt is, feltéve ha nem élünk vissza a szeretettel, a bölcsességgel és a hatalommal, ami adatott számunkra csillagszülötteknek és angyaloknak.

Rejtő Gábor