Papírtorna
A címet csak a jó hangzás kedvért adtam, valójában tudományosan kidolgozott testedzésről van szó. Ezzel kapcsolatban két dolog nagyon nehéz, egy nagyon könnyű, egy pedig lehetetlen. Nehéz elkezdeni, nehéz minden nap csinálni, könnyű abbahagyni és lehetetlen papírból művelni.
A végeredmény mégis totális pedagógiai csőd lett. A PR első szintje tökéletesen működött, a kedvet felébresztettem, de annyira már nem, hogy a második, a tanulási fázisig bárkit is eljuttassak. A kudarc okain töprengve rájöttem: az elszántságot növelni kell, az eredménynek pedig árat szabni.. Semmi sem lehet ingyen. Még az sem, ami valójában ingyen van. Ha belegondolok, én a saját épülésemre annak idején tisztes összeget szántam. Ennek csak egy eleme volt a papírtorna, egyébként az egyetlen, ami magányosan, szakember nélkül folytatható volt abból a kellemes 10 napból a kis holisztikai szanatóriumban. Annak a kompakt programnak egyetlen egységét sem lehetett kiszakítani, még ha a tornáról azt is hihette az ember. Pedig nem volt rajta copyright. Láthatóan. A testedzés iránti készség azonban keményen le van blokkolva. Pénzzel nyitható. Az a szanatórium ma már nem is olyan kicsi és legalább a duplájába kerül, de nincs panasz a forgalomra.
Talán ha szervezek egy pénzes csoportot, persze drágán bérelt teremben, megfelelő előírásokkal, tilalmakkal és kötelmekkel, akkor az árától lesz értéke az én papírtornámnak Kár volt feladni lányok! Merthogy fiúk még ideáig se jutottak..
Faragó Judit
Hozzászólás zárolva.