Pillanatfelvétel Szeremley Hubáról

Borfalu 2005. szeptember 2.

Korán érkeztünk a térre. Alig pár százan lehetnek a látogatók. Sétálgatunk, nézelődünk, kóstolgatunk. Közben a tér is lassan megtelik. Elérkezünk Szeremley Huba standjához.

Rengetegen vannak, jobbról is, balról is körülveszik. Lassan 10 éve, hogy először találkoztam vele, s azóta is rendszeresen találkozunk különböző gasztronómiai, borászati rendezvényen, riportot is készítettem vele már többször.

Így, amikor üdvözöljük egymást, szinte lecsap rám: „Ne menj el, üljetek le, szeretnék Neked mutatni egy bort!” Főszerkesztőm, Erzsi arcán értetlenséggel vegyes tartózkodás, tán még némi viszolygás is felfedezhető. Túl ismert ember, túl sokan nyüzsögnek körülötte, mit keresünk mi itt. De azért leülünk. Szeremley Hubát persze közben valaki magával sodorta. Hozok kóstolónak egy pohár rosét magamnak, s egy pohár Badacsonyi óvöröst Erzsinek. Majd egyszerre csak ismét ott terem Huba, s már hozza is az ígért bort. Pinot Blanc és Budai zöld cuvée-je. Csodásan üde, illatos, friss, zamatos. Míg Huba ismét eltűnik, Erzsit elkezdi izgatni ez az ember. Beszélgessünk vele – mondja, s feldob pár kérdést. Nem nehéz Hubát rábírnom, hogy üljön oda hozzánk. Szeretünk beszélgetni egymással, sokszor ültünk, és beszélgettünk már együtt.

–         Ez az új bor milyen embernek való? – teszem fel a kérdést.

–         Ez a barátok bora. – válaszolja. Akinek minden a barátja, a szél, a nap, az eső, a hold, a csillagok, a föld, annak vannak barátai.

–         S honnan tudod, ki az igaz barát, s ki nem az? – faggatom.

–         Nem tudom. Nem foglalkozom vele előre. Elválik majd. Én mindenkit barátsággal fogadok. Azután tabula rasa-t csinálok. De nem pakolom a hátizsákomba előre azt a terhet, hogy eldöntsem, hogy ki igazi, s ki nem.

–         A neved szinte már fogalom. Mire jó, s mire elég ez? – teszem fel a következő kérdést.