Pitvarfibrilláció – életmentő lehet a véralvadásgátló kezelés

Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak a szívpanaszok, legtöbbször a pitvarfibrilláció fordul elő. A betegség leírásának hatalmas irodalma van, ám leegyszerűsítve a lényege a szív működési ütemének, ritmusának megváltozása, melynek során a pitvarok percenként 300-400-szor húzódnak össze – ezért remegés a neve. Ehhez társul az, hogy a pitvari ingerületek szabálytalan időközökben tevődnek át a kamrákra, és hoznak létre összehúzódást. A pitvarok „remegése” során kiváló alkalom nyílik fali véralvadékok képződésére, amelyek a kamrákba kerülve igen gyorsan kilökődnek a perifériára, és az anatómiai okok miatt elsősorban az agyi artériákban kötnek ki. Ezeket elzárva alakul ki a stroke, vagyis a gutaütés.

A háttérben leggyakrabban magasvérnyomás-betegség, pajzsmirigy-túlműködés, veleszületett szívbetegség vagy a szívbillentyűk betegsége áll, ám előfordulhat, hogy a vizsgálatok során semmilyen mögöttes okra nem derül fény.

A problémára általában szabálytalan szívverés, légszomj, szédülés és mellkasi fájdalom hívja fel a figyelmet, viszont megeshet –elég gyakran –, hogy nincs tünete, és csak egy orvosi vizsgálat során derül fény a betegségre. Viszont, ha már kialakul az agyi károsodás, már nagy baj van – mondja Prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája. Mivel ez az állapot igencsak kedvez a vérrögök kialakulásának, nagyon veszélyes: a keletkezett trombus a vérárammal elsodródhat, thromboembóliás esetet, leggyakrabban agyembóliát, stroke-ot okozva, mivel az elszabadult vérrög elzárhatja az erekben a véráramlás útját- magyarázza a szakember.

A pitvarfibrilláció kezelésének fontos részét képezi az antikoaguláns, azaz a véralvadásgátló terápia, hogy el lehessen kerülni a veszélyes szövődményeket. Erre a célra K-vitamin antagonisták, illetve az új típusú orális véralvadásgátlók (NOAC) szolgálnak. Az aszpirin hatása eléggé vitatott. Tanulmányok szerint bár mindegyik gyógyszercsalád használatával valamennyire csökkenteni  lehet a vérrögösödés kockázatát, ám ez utóbbiak kevesebb melléhatással rendelkeznek, és alkalmazásuk is lényegesen egyszerűbb, hiszen nem szükséges hozzá a folyamatos monitorozás. Azt viszont érdemes hozzátenni, hogy sajnos a leggondosabb kezelés mellett is 1-2%-ban előfordulhat a stroke. Természetesen azt, hogy melyik készítmény és milyen dózisban az ideális a beteg számára, megelőző vizsgálatok és az érintett kora, neme, testsúlya, egyéb betegségei alapján döntik el. (Forrás: Trombózisközpont)