Segíts, mert megbetegít a lelkem!
Noszogatjuk: kelj már fel! Szedd össze magad! Ne hagyd el magad! Menj szórakozni, társaságba! S ha mindezt ennek ellenére nem teszi, haragszunk rá. – mert tudjuk, komoly szervi bajai is lehetnek lelki okokból…
Felgyorsult, értékzavaros világunkban élni, megfelelni, magunkat uralni, életünket kézben tartani rendkívül nehéz. Legalábbis sokunknak, s egyre többünknek okoz nehézséget mindennap megújulni, változni, egyre rövidülő időben, egyre több feladatot megoldani, megfelelni a csak szaporodó elvárásoknak.
A szorongásból, a félelmekből azután már olyan nagy dózist kell elviselnie lelkünknek, amennyit nem bír. Segélykiáltásait nagyon nehéz betegségként felismernünk, s még nehezebb meggyógyítanunk. Mert nincs külső seb, nem fáj, nincs láz. Csak nagyon rossz.
Egyre több ember küzd depresszióval, korunk betegsége lett a pánikbetegség. A fóbiák megjelenése, gyűjtése életünkben már szinte divattá vált. Valamirevaló ember fóbia nélkül szinte kevesebbnek érzi magát. Az egyszerű fejfájásra, álmatlanságra már oda sem figyelünk.
A pszichés betegségeket észrevenni, a„megbetegedett” emberrel elismertetni, elfogadtatni azonban sokkal nehezebb, mint a testieket. A családunkban vagy szűk környezetünkben a lepasszolt, az elgyengült, a rossz kedélyállapotú, a szenvedélybe menekülő, az otthon ülő, a bezárkózó, a világra haragvó, a kimozdulni nem akaró (és még számtalan tünetet sorolhatnánk fel) embertársainkat látva, nem értjük, miért teszi.
Noszogatjuk: kelj már fel! Szedd össze magad! Ne hagyd el magad! Menj szórakozni, társaságba! S ha mindezt ennek ellenére nem teszi, haragszunk rá.
Nem vesszük észre, hogy magától már nem képes változtatni kedélyállapotán. Beteg. Segítségre szorul. Ezt felismerni még hozzátartozóknak is nehéz, hát még a betegnek. Márpedig addig nem lehet elvonszolni senkit az orvoshoz, amíg kényszerzubbonyban el nem viszik, vagy szabad akaratából úgy nem dönt, hogy segítséget vesz igénybe. Mert rászorul. Nagyon nehéz emiatt a korai stádiumában felismerni a pszichés problémákkal küszködőnek, hogy komoly baj van.
Szorongással kezdődik
Fáj a fejünk. Sokszor fáj. Nem vesszük komolyan. Kimerültek vagyunk, sokat szorongtunk. Idegtépő veszekedésbe bonyolódtunk. Bizonytalanná vált a munkahelyünk, az egzisztenciánk, azért aggódunk. Sebaj. Beveszünk egy pirulát, jól kialusszuk magunkat. Majd reggel sokkal jobb lesz. A fejfájás a psziché túlterhelésének, problémáinak a legenyhébb kifejezője. Feltéve, ha nem valamilyen szervi probléma okozza. De a fejfájások túlnyomó többsége mögött közvetlenül stresszre visszavezethető ok húzódik meg. Még a migrénes fejfájást is állandósult lelki problémák okozzák.
Hozzászólás zárolva.