Segíts, mert megbetegít a lelkem!
Noszogatjuk: kelj már fel! Szedd össze magad! Ne hagyd el magad! Menj szórakozni, társaságba! S ha mindezt ennek ellenére nem teszi, haragszunk rá. – mert tudjuk, komoly szervi bajai is lehetnek lelki okokból…
„A fejfájós betegek rendszerint átlagon felül intelligens, érzékeny, gyakran szorongó, befelé forduló emberek. Rendkívül fegyelmezettek, nehezen tudnak lazítani. Tökéletességre törekszenek, és nagyon fontos számukra az elismerés, a siker. Indulataikat, negatív érzéseiket erősen kontrollálják, gyakran önmaguk ellen fordítják” – írja Menedzserbetegségek című könyvében dr. Valló Ágnes. Mintha korunk aktív életét élő emberről írtunk volna jellemzést.
A szorongásra sajnos nagyon sok okot ad a civilizált létezésünk. Ha ez még párosul önbizalomhiánnyal, megspékelődik egy sor kudarccal, nagyon nagy az esélyünk a komolyabb pszichés betegségekre.
A depresszió szinte alapbetegség. Állítólag minden harmadik magyar ember volt már depressziós, illetve rendszeresen visszaesik bizonyos időtartamra, vagy ki sem tud már jönni belőle magától. A stresszbetegségek egyik leggyakoribbja kegyetlenül összetéveszthető rossz magatartásformákkal. A depressziós ember ugyanis elviselhetetlen. Kötözködő, gyűlölködő, együttműködésre képtelen. Tehát az egészséges emberek kerülni kezdik ahelyett, hogy mellette állnának, s segítenének. Nehéz a környezet dolga is – természetesen a többi pszichés betegnél is ugyanez a helyzet -, mivel a depressziós embert, de a pánikbeteget is ki kellene mozdítani a bezártságából. Ám betegségének egyik tünete éppen az, hogy nem akar mozdulni, menni, fél, szorong, kedvetlen.
Pánikolunk!
A pánikjelenség tüneteit mindenki átélhette már, s elképzelése lehet róla, mit érez, akinek a pánikreakciója elromlik, s ok nélkül, bármire beugrik és működik. Ha pánikhelyzetbe kerülünk, pulzusunk erőteljesen felszaporodik, agyunk, vérünk, szívünk hatalmas adrenalinlöketet kap, halálfélelem lesz úrrá rajtunk.
A hatalmas adrenalintól és a félelemtől azután úgy tudunk futni, mint az aranyérmes 100 méteres sprinter, vagy olyan magas kerítést tudunk átugrani, amekkorával soha életünkben meg sem próbálkoztunk volna. Ez a pánikreakció azért van beépítve szervezetünkbe, hogy ha megtámadnak bennünket, ha valóban halálfélelemre okot adó helyzetbe kerülünk, védjük az életünket.
A pánikhelyzet megszűnése után remegünk, kimegy belőlünk az erő, elgyengülünk. A pánikbeteg látható ok nélkül, váratlan helyzetekben éli át ezeket az ijesztő tüneteket. Azután már szorong, fél a következőtől. Kerüli az embereket, helyzeteket. Bezárkózik. A többit tudjuk.
Hozzászólás zárolva.