Solymosi Tamás

Európát bizonyára rég kipipálta.

Szerintem majdnem minden nagyvárosban táncoltam. Londonban, Párizsban, Bécsben, Münchenben, Berlinben huzamosabb ideig éltem is. Tudom, hol lehet a legjobban enni. Ha Nápolyban táncolok, mindig átmegyek Capri szigetére. Ott a kedvenc strandom, és van egy kávézó is, amit sosem hagyok ki. Ausztria közel van, szép ország, de az osztrákokkal szemben fenntartásaim vannak. Nem igazán szeretik a külföldieket. Az olaszokban azt furcsállom csak, hogy náluk még a szent szó is változik. Amit írásban adtak, vagy amiben korábban szóban megegyeztünk, az a végén mindig C verzió lesz. De a klímájukat, a kultúrájukat nagyon szeretem. Az angolokban elsősorban a színházhoz való viszonyukat szeretem. Ezzel mindig el tudnak csábítani. A németek minden téren precízek. A táncban egyébként már eljutottam arra a pontra, hogy nem nézem, melyik ország, melyik nemzet színpadán vagyok. Ha felmegy a függöny, táncolnom kell, s a lehető legjobban. Számomra ez a legfontosabb szempont. A jó produkciót minden országban értékelik. Legfeljebb máshogy. Vannak színházak, amelyeket már az illatukról ismerek. Ha bekötött szemmel lépném át a küszöbüket, akkor is tudnám, hol vagyok.

Európában hol érzi magát a legjobban?

Nincs legjobb. Mindenütt jó. A negatívumokat igyekszem nem észrevenni, nehogy gátoljanak a munkában. Ezeken a kérdéseken már nem okoz gondot felülkerekedni. Mindenhol a szerepre összpontosítok, megvan a kitűzött feladatom, és azt igyekszem százszázalékosan megoldani. Úgy gondolom, amin nem tudok változtatni, azon kár törni magamat. Azt oldja meg más. Ha képes rá… A skandináv országokban is táncoltam már. Finnországba gyakran visszajárok. Náluk nagyon szeretek, mert imádom a természetet, ott meg minden olyan tiszta és érintetlen. Halakból, tengeri herkentyűkből mindig ott eszem a legfinomabbakat.

A Baltikumban is jegyzik már a nevét.

Riga hatalmas meglepetés volt. Gyönyörű a város, gyönyörű a színház, az emberek barátságosak. Nagyon jó érzés ott táncolni. Alig várom, hogy visszahívjanak.