Solymosi Tamás

Nemrég tíz hetet töltött Moszkvában. A Bolsoj balettmestereinél fejlesztette tudását.

Moszkvában tizenhét évesen jártam először. Balettversenyen voltam. Akkor még nem lehettem annyira felkészült, hogy labdába rúghassak, viszont rengeteget tanultam, komoly tapasztalatokat szereztem. Azok a sztárok – köztük Irek Muhamedov -, akiket akkor tátott szájjal néztem, ma már a barátaim. Egyébként nemcsak Moszkvában, hanem Szentpéterváron is tanultam egy hónapig mint balettintézeti növendék. Furcsa mód egyik helyen sem a keménységet láttam, hanem hogy mi mindent tudok magamba szívni. A körülmények ugyan mostohábbak voltak, mint itthon, fiatal fejjel azonban könnyen alkalmazkodik az ember.

Nyári útjai, amikor szabadságra utazik, mindig valamelyik távoli világba vezetik. Seychelles-szigetek, Vörös-tenger, Szenegál…

Egy-egy kemény évad után mindig megjutalmazom magam. A Seychelles-szigeteken három hetet töltöttem, és mindent kipróbáltam. Búvárkodtam, hullámlovagoltam, tengeralattjáróból csodáltam a színes halakat. A mélytengeri merülést a Vörös-tengeren tanultam meg. Szenegálban a bátyámmal voltam. Megnéztünk pár halászfalut, kijártunk a tengerpartra, végighajtottunk a Dakar rallye utolsó szakaszán, rengeteg érdekességet láttunk.

Van olyan helye a világnak, ahová semmi pénzért el nem menne?

Az Antarktisz jéghegyei nem vonzanak, de egy alaszkai utat szívesen bevállalnék. Az régi álmom. Kanadában sem voltam még, az esőerdők, a kristálytiszta tavak, a gyorsfolyású patakok nagyon csábítanak.

Ha most azt mondaná valaki, hogy válasszon egy kéthetes utat, és már holnap indulhat, mi lenne az?

Hawaii vagy Jáva. Szörfözni szeretnék.

Egy kis hegymászás?

Csak úgy kötél nélkül neki a nagy hegynek? Csodálom azokat, akiknek ez jelent örömet, én nem tartozom közéjük.

Legközelebb hol táncol külföldön?

New Yorkban, a Metropolitan színpadán.

Nézőként járt már a Metropolitanben?

Még nem. Ezért is várom olyan nagyon, hogy belépjek a kapuján. Ráadásul névre szóló meghívással! Nekem ez óriási elismerés. Kaptam én már pofonokat is a sorstól, de úgy egészében véve mégis a tenyerén hordoz. A világ számos pontján táncolhattam már, és most jön ez a két hónap csoda, az American Ballet Theater csapatával New Yorkban. Erről az egész szakma tudni fog. S már most közölték velem: ha elégedettek leszünk egymással, hosszabb távon is folytathatjuk. Még az sem biztos, hogy az utolsó Metropolitan-beli előadás után azonnal hazajövök.