Szabadulás a szenvedélyek fogságából
Ha valaki csak a külső szintek elvárásainak próbál megfelelni, nem látja viselkedésének mozgatórugóit és nincsenek élményei tudatának belső magjáról, az elvágja magát az életerő és az életöröm forrásától, a körülményektől független boldogság átélésének lehetőségétől
A szenvedélybetegségek hátterében mindig fellelhető a személyiség strukturális és/vagy működészavara. A betegségek egyik oka a feszültség, a szorongás vagy a stressz, a külső világ által szinte ránk nyomott teljesítmény, egy elképzelt ideálhoz való ragaszkodás. Takách Gáspár az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet addiktológusa szerint a szenvedélyek rabsága nem létezne, „ha megtanulnának pozitívan gondolkodni, és úgy sáfárkodni képességeikkel és lehetőségeikkel, hogy szabadon éljenek szenvedélyeik önsorsrontó jellegét felszámolva. Jórészt nevelés következménye, hogy az emberek oly gyakran elégedetlenek, kishitűek, bizalmatlanok és sokat panaszkodnak. Az európai népek közül ezt főleg ránk magyarokra, a magyar emberre mondják. Így e sajátosan beteges gondolkodás által az egyén negatív irányba torzítva észleli a külvilágot és önmagát, emiatt negatív érzései támadnak, és ettől a viselkedése, majd előbb-utóbb személyisége is torzul.”
A szenvedélybetegségek fő okozója legtöbb esetben az életstílus, ezért elkerülni és gyógyítani is elsősorban megfelelő életvezetéssel kellene. Minden szakember egyetértett azzal, hogy a betegség leküzdésére nem elég csak az orvosi beavatkozás, családi összefogásra és közösségi támogatásra is óriási szükség van.
A gyógyulás és sikeres rehabilitáció útja: megtanulni szabadon élni, a szenvedélyeinkkel együtt. Ne szeresd, de ne is gyűlöld a szenvedélyeid, hanem egyszerűen végy róluk tudomást.
Csak úgy kerülheted el, hogy függő viszonyba kerülj tőlük, ha nem akarod mindenáron elnyomni vagy beteljesíteni őket. Attól függően, hogy helyesen döntesz-e felőlük, vágyakozó szenvedélyeid fölépíthetik, erősíthetik, de tökéletesen szét is roncsolhatják személyiségedet.
Ha görcsösen ragaszkodsz szenvedélyeidhez, rabul ejtenek anélkül, hogy beteljesülnének, s így örömet szereznének neked. Ha azonban „megkövezed” őket, mégis életre támadnak, és még nagyobb erővel vetik rád magukat.
Nemcsak a beteljesült vágyakozó szenvedélyek feletti öröm, hanem a kielégíthetetlen szenvedélyek miatti fájdalom is gazdagíthatja személyiségedet.
Az ember szellemiségéből adódóan eredeti egyéniség. Az eredetiségünk nem abból áll, hogy olyasmit mondunk vagy cselekszünk, amit korábban még senki sem mondott vagy tett, hanem hogy pontosan azt mondjuk és tesszük, amit mi magunk gondolunk és tenni akarunk. Ha mindezt elfogadod, lassan felizzik benned a parázs, amelyhez melegedni járnak az emberek.
Hozzászólás zárolva.