Szabadulás a szenvedélyek fogságából
Ha valaki csak a külső szintek elvárásainak próbál megfelelni, nem látja viselkedésének mozgatórugóit és nincsenek élményei tudatának belső magjáról, az elvágja magát az életerő és az életöröm forrásától, a körülményektől független boldogság átélésének lehetőségétől
Ahhoz, hogy megértsük a szenvedélybetegségek transzformációját, a pozitív szenvedélyek és a transzperszonális pszichológia fogalmát, – mondja Takách Gáspár – először az emberi lélek rétegződését, felépítését szükséges megismernünk. Személyiségszerkezeti rétegződésünk a hagyma héjaihoz hasonlítható.
A legkülső héj: a viselkedés, a magatartás. Az, ami egy emberből legelőször észrevehető, ahogyan cselekszik, beszél, megnyilvánul. Pl. az öltözködése, modora, időbeosztása, hobbija is ebbe a körbe tartoznak.
Alatta a következő réteg: a személyiség érzelmi, indulati világa. Ez már nem annyira szembetűnő réteg, mint a viselkedés. Hosszú távon jellemző az egyénre, de mégis folyamatosan változik, fejlődik, individuális, sokszínű.
Ez alatt a karakter szintje található. A személyiség viselkedési valamint érzelmi és indulati világánál állandóbb, merevebb struktúra. Valamilyen beállítódást jelent, ami alapján az egyén mindig a megszokott módon viszonyul az őt körülvevő dolgokhoz, emberekhez, önmagához, a világhoz. Egyfajta hiedelemrendszer, a félelmek és vágyak rendszere, amelyre az egyén viselkedése és érzelmi viszonyulása ráépül. Már 3 éves kor körül kialakul, és az élet során lényegét tekintve nem változik.
A karakter alatt még mélyebben található az egyéni tudattalan. Itt őrzi a psziché a tudatosan nem hozzáférhető emlékeket. Ez tartalmazhat örömteli vagy fájdalmas, esetleg érzelmileg még feldolgozatlan történéseket is. A karakter jellegét ezek a már tudattalanba süllyedt emléknyomok határozzák meg. Ezzel a réteggel természetes módon az álmok szimbólumai segítségével kerülünk kapcsolatba.
Ez alatt lévő réteg a kollektív tudattalan tartománya. Ide tartoznak mindazok az emlékképek, tudattartalmak maradványai, amelyeket az ősöktől átörökítetten kapunk, és amelyet az emberiség a kezdetektől fogva őriz. Ezekről az archetipikus jelenségekről C. G. Jung könyveiben számos leírás olvasható.
Az emberi lélek belsejében legmélyebben a lélek magva található. Ez az, amit általában SZELLEMISÉG-nek nevezünk, mely már mentes minden egyéni vagy kollektív vágytól, elképzeléstől. Mentes az elválasztottságtól, itt már nincs különbség az én és te között, sőt közösségi érzésként sem fogalmazható meg, hiszen a teljes azonosság állapotában ez a kérdés fel sem merül. Ez az ember úgynevezett spirituális énjének a helye. Látszólag üres, mégis információkban gazdag területe a léleknek. Testi, érzelmi és gondolati síkon a teljes egység, mint minden dolog átérzése, tudása (intuíció), és a teljes együttérző elfogadás, szeretet a jellemzője.
Hozzászólás zárolva.