Száll a kakukk fészkére

Szolgálati Érdemkeresztet nyert Koreában, mert kitörést szervezett egy kínai fogolytáborból. Később parancsmegtagadás miatt lefokozzák és leszerelik. Később parancsmegtagadás miatt lefokozzák és leszerelik. Ezt követően utcai verekedésekben és kocsmai botrányokban vesz sorozatosan részt, miért is őrizetbe vételére került sor, életveszélyes fenyegetés, garázdaság, tettlegesség, testi sértés, tiltott szerencsejátékban való ismételt tetten érés címén, majd egy ízben erőszakos nemi közösülésért tartóztatják le.

 De az intézetben sem adja fel szenvedélyeit, és önmagát, hiszen kártyabajnokságokat rendez, és örökös harcban áll a főnővérrel, aki ragaszkodik elveihez, és nem akar engedni a szigorú szabályaiból.

 De Murry elintézi hogy a rabok, akiknek egyébként nagy része önként vonult be a intézet falai közé, kedvenc tévéműsorukat nézhessék,  elviszi őket horgászni, és nőket csempész be.

 A történetet egy hórihorgas, két méteres indián meséli el, aki magának az írónak, Ken Keseynek az alteregója, aki süketnek tetteti magát, és igazán szótlan egy fickó, de nekünk olvasóknak és szobatársának, McMurrynak megnyílik, és sok mindent megtudhatunk gyermekkoráról, az indiánok hányatatott életéről, és kitelepítésükről, az Amerikai állam szíves jóindulatából, akik mindent pénzzel próbálnak elintézni.

 Murry kihasznál minden alkalmat és ügyet, hogy a maga oldalára állítsa a főnővértől függő embereket, akik nehezen adják be a derekukat, mert félnek, hogy dugába dől azon álmuk, céljuk, hogy egyszer még teljes értékű tagjai lehetnek a Kinti világnak, ahonnan is Bekerültek.

 A regény azt sugallja, hogy a reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert az áldozat – fájdalmas bár – nem céltalan: talán van még visszatérés az elveszett emberséghez.

 Bár az ápoltak többségének esze ágában sincs sokszor azon törni a fejét, hogy ha jól tartja magát, előbb vagy utóbb visszatessékelik, mint kigyógyultat a társadalomba, mert köszönik, szépen jól vannak idebent, még akkor is, ha válogatott ínyencségekkel tömik őket gyógyszer részről, néha kapnak egy kis áramot, verést, de még mindig jobb nekik Idebent, mint Odakint, ahol nincsenek otthon.