Személyiség-típusok

Visszatérve a tipológiákhoz: A személyiség viszonylag stabil, de nyitott, így dinamikus struktúra. Szó szerint így tanítom (néha séta, járás, gyakrabban utazás, vezetés közben), mert nagyon fontosnak tartom ezeknek a jelzőknek a hangsúlyozását. Van  tehát egy viszonylagos stabilitásunk (Mit vársz egy kolerikus pasitól?), de életfogytiglan tanulunk, mert nyitottunk vagyunk, és mozgunk: költözünk és változunk – ahogy ezt el is várja tőlünk ma már a társadalmi környezet is. (Korábban csak konvertálható tudást kért, de ma már a 3L az „elvárása”: Life long learning.)

            Pszichológiai szempontból nagyon kevés az  úgynevezett natív: velünk született tulajdonságunk, és képesek vagyunk halálunk percéig tanulni: szocializálódni. Ez optimizmusom egyik forrása. Tudom, hogy néhány kivételtől eltekintve minden pszichés és intellektuális személyiségjegyünk tanult – tehát módosítható, megváltoztatható, akár ellentétébe is átfordítható.

            A velünk született sajátosságok is duplikáltan vannak bennünk, mert lappangva, elfojtva, vagy fel nem vállaltan bennünk van legalább a hajlam az ellentétükre is (mint az örökölt, de nem megnyilvánult, hanem rejtett – recesszív – genetikus és más program). Minden hasonlat sántít, de gondoljunk csak arra, ahogy a jin feltételezi, s ugyanakkor tagadja és kizárja a jangot – ám  ez a két minőség időnként átmegy egymásba.

            Mindez meglehetősen sommás kinyilatkoztatásnak tűnik, de ígérem, hogy részletesen kifejtem minden eddigi kijelentésemet.

            A bőség zavarával küzdünk: nehéz tehát eldönteni, hogy milyen rendszerben, milyen sorrendben ismerkedjünk a tipológiákkal. Egyetértek azzal, hogy ilyenkor mindig valamilyen „demokratikus” rendező elvet jó keresni: hadd rangsoroljon az. A legtöbben, legtöbbször az abc-hez fordulnak ilyenkor – kezdhetnénk tehát az ayurvédával, hogy zárjunk majd a viszkózus temperamentummal.

A mi esetünkben szerencsésebbnek tűnik úgy rangsorolni a tipológiákat, hogy melyik hány lehetőséget tartalmaz az emberek megítélésére. Nyilvánvaló, hogy legkönnyebb mindössze két csoportba sorolni az őket (jobb- vagy baloldali az illető), de ez a legkevésbé árnyaltabb képet adja. Minél több a csoportok, osztályok stb. száma, annál nehezebb eldönteni, hogy melyik tipológiai dobozból lóg ki legkevésbé az emberünk, ám annál pontosabb is lehet a becslésünk abban a tekintetben, hogy bizonyos helyzetben mit várhatunk el tőle. Szerintem így adható az olvasóknak a legtöbb segítség az ön- és partnerismeret bővítéséhez, ezért ebben a sorrendben mutatom be a tipológiákat.