Szemészeti szűrések a gyermekkori szembetegség megelőzésére
A gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő látásfejlődés, melynek feltétele, hogy a szem egészséges legyen, illetve megfelelően alakuljon ki a szemek kapcsolata egymással és a látókéreggel. A kicsik körében leggyakoribb szembetegség, a kancsalság mellett számtalan más szemészeti probléma létezik, amelyek időben elvégzett szűrővizsgálattal felismerhetőek, kezelhetőek. A gyermekkorban előforduló legfontosabb szemészeti problémákról dr. Maka Erikát, a Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika Tercier Gyermekszemészeti Központjának gyermekszemész szakorvosát kérdeztük.
A kancsalság a gyermekkor egyik leggyakoribb szemészeti problémája. Létezik veleszületett, örökletes formája és van szerzett is. Bármely életkorban észleljük a szemek nézővonalának eltérését, akár befelé, akár kifelé fordulnak a szemek, a lehető leghamarabb szemészhez kell vinni a gyermeket, hogy megvizsgálja, nincs-e sürgősen kezelendő szembetegség a háttérben. A kancsalság okának tisztázása után a kezelés következik, mely sokszor hosszú évek kitartó munkáját jelenti a szülővel közösen.
A látásfejlődés valamilyen (sajnos sokszor rejtett) zavara következtében csecsemő- vagy kisgyermekkorban kialakult, egy- vagy mindkét szemet érintő funkciózavarát tompalátóságnak nevezzük, amely egy–egy korosztály 2-3 százalékát érinti Magyarországon. Náluk az érintett szemeken a látóélesség olyan fokban csökkent, amelyet egyébként a szemek szervi, szerkezeti eltérése nem magyaráz. A szemek szervi betegségéhez is társulhat azonban kísérő jelleggel tompalátóság, ezt ugyanolyan komolyan kell venni és szintén kezelendő. Fontos tudni, hogy idejében felismerve, megfelelő módon kezelve ez a betegség visszafordítható és legalább részben gyógyítható.
Bár a szürkehályog időskorban jellemző leginkább, sajnos gyermekeknél is előfordul. Szürkehályog alatt a szemlencse elhomályosodását értjük, mely a gyermekkori gyengén látás körülbelül 10%-át okozza. Statisztikai adatok szerint 250 újszülöttből egy esetén észlelhető ilyen elváltozás. A betegség gyógymódja a műtét, melynek során a szemlencse állományát eltávolítják a tokból és a legtöbb esetben műlencse beültetése is történik. „Gyermekkorban a műlencse dioptriájának, törőerejének meghatározása nehéz feladat elé helyezi az orvost.
A műtét időpontjában meghatározásra kerül a szem hossztengelye és a szaruhártya görbületi sugara. A gyermek szemének a hossztengelye azonban folyamatosan növekszik. Ezen adatok alapján, valamint a gyermek életkorát figyelembe véve történik a műlencse törőerejének meghatározása. Csecsemő- és kisgyermekkorban a legtöbb szemsebész olyan műlencsét választ, amely a felnőttkorban várható törőértékkel rendelkezik, tehát a gyermek mintegy hozzánő a műlencséjéhez.” – mondta dr. Maka Erika.
A koraszülöttek esetében is számtalan veszélyeztető tényező lép fel, amelyek főként a többi szerv éretlensége miatt következnek be. Az esetlegesen éretlen tüdő, a néha fokozottabb agynyomás, a gyakran kialakuló vérszegénység ahhoz vezethetnek, hogy az ideghártya érképzéshez szükséges speciális anyagok, a normálisnál nagyobb mennyiségben felszaporodhatnak a szem belsejében, ami kóros érburjánzást eredményez. Az így kialakult kóros érhálózat – kezelés nélkül – hegszövetté alakul és ez az ideghártya leválását eredményezi, mely sajnos egyet jelent a vaksággal. „Koraszülöttek esetén rendszeres szemészeti vizsgálattal ellenőrizzük a szemek, az ideghártya fejlődését, hogy időben felismerjük azt az állapotot, mikor speciális kezeléssel megelőzhetjük a vakság kialakulását. Egyes szemészeti eltérések felfedezése érdekében védőnők, iskolaorvosok által szervezett szűréseken elengedhetetlen a részvétel. Ha egy gyermeket a szűrésről további vizsgálatra küldenek, nagyon fontos, hogy mielőbb kivizsgálják, ezt nem szabad félvállról venni. Ha egy gyermek nem lát rendesen, fejlődése, iskolai teljesítménye romlik. Ma már a megfelelő műszerezettségnek köszönhetően súlyos szemészeti problémákat is tudunk kezelni.” – tette hozzá dr. Maka Erika.
Hozzászólás zárolva.