Szendi Gábor:A férfiak tündöklése és bukás II. rész

Ez már abból is sejthető egyébként, hogy a várható élettartam férfiaknál jelentősen kisebb. Ha a férfi megérte a felnőttkort, új biológiai csapdák várnak rá, melyek férfiúi mivoltából következnek.

Az Evolúció a szaporodási sikerrel méri az egyed rátermettségét: minél több utód és rokon hordozza az egyed tulajdonságait, annál sikeresebbek ezek a tulajdonságok a túlélés tekintetében. Az élet értelme a küzdés a szaporodásért. De világos, hogy az az afrikai család, akinek tíz gyereke van, de ebből kilenc korán meghal fertőzésekben, törzsi viszályokban, oroszlántámadásban, kevésbé sikeres, mint az az európai, középosztálybeli család, akinek két gyermeke lesz, de azok nyolcvan éves korukig élnek, magas pozíciókba jutnak, s hasonlóan egészséges és hosszú életet megélő utódaik lesznek.

Ez az egész szaporodósdi úgy van kitalálva, hogy a hímek közti verseny dönti el, hogy ki párosodhat, ki birtokolhatja a nőstényeket. Erre a versenyre specializálódott a férfiak teste és lelke, és ez egyben a vesztük.

Megint a férfi nemi hormonok játsszák a fő szerepet. A tesztoszteron az, amitől a férfiak izomzata oly erős, a tesztoszteron az, ami agresszívvé és szexuálisan is rámenőssé teszi a férfit. A cél a dominancia megszerzése a társadalmi, munkahelyi, társasági hierarchiában, vagy sovány pótlékként otthon. A férfi önérzetéhez, önértékeléséhez siker kell. Ez harcot, kemény munkát, adott esetben ellenségeskedést jelent, s mindez igen komoly stressz. A tartós stressz vitális kimerülést és depressziót eredményez. Vizsgálatok bizonyítják, hogy míg a nők a kapcsolati zavarokra és veszteségekre reagálnak depresszióval, addig a férfiak a teljesítménykudarcokra.

A férfiakra tehát kívülről is (nő, család, társadalmi elvárások), belülről is (önértékelés, szexuális késztetések) rendkívül nagy nyomás nehezedik, hogy legyenek sikeresek, keressenek sokat, töltsenek be egyre magasabb pozíciókat, vagyis legyenek vezérhímek, hogy sok nősténnyel párosodhassanak és sok utódot hagyjanak maguk után. A nőstények pedig aszerint válogatnak, hogy a férfi milyen mértékben lesz képes biztosítani utódaik felnevelését, vagyis mennyit keres, mennyire domináns, mennyire hordoz olyan biológiai tulajdonságokat, melyek az utódoknak előnyt fognak jelenteni. Emberi viszonylatokban természetesen az előnyök sokszor már átvitt értelműek, a jó biológiai adottság semmi a gazdagsághoz képest. Egy másik gond, hogy az evolúció során nem épültek be belső fékek, hiszen maga a környezet és a szociális lehetőségek elégséges korlátot jelentettek korábban. Egy majomcsapatban a hím álma maximum az lehet, hogy pár évig övé lesz a horda nőstényeinek zöme. S ha ez megvan, nincs tovább. Nem akar még többet és még többet, mert nincs több. Az átlag férfi előtt azonban mindig van egy újabb elérendő cél, amivel bizonyíthatja rátermettségét, s mögötte egy asszony, aki figyelmezteti is erre: újabb kocsi, nagyobb lakás, jobb életszínvonal, nyaraló, társadalmi rang, stb.stb.