Szerelem, szexualitás (anális fixációk) 3. rész
Emlékezzünk csak vissza eszmélésünk egyik dilemmájára: érthetetlen, felháborító és zavarba ejtő dolog, de tény, hogy – más gerincesekhez hasonlóan – az embernél is közvetlenül egymás mellett vannak a szaporodás és az ürítés szervei. Később azt is megtudhattuk, hogy e két terület közötti kis sávon – az ún. gáton – helyezkedik el az első (a muladhára) csakra, amely az egész test energia-ellátásáért, a stressz-tűrőképességért és még néhány – témánk miatt is fontos – dologért felelős.
Paradox módon – a legkisebb idegeskedésre – hasmenéssel is reagálhat az ilyen ember; colitis ulcerosás (fekélyes vastagbél-gyulladásos) fiúknál-férfiaknál e betegség hátterében gyakran az erős, szigorú, el nem engedő anya áll.
Könnyű belátni, hogy az ilyen nők, férfiak vagy kerülik ezt a zónát, vagy keményen bűntető jelleggel szadizzák a partnert e területen, illetve elvárják, hogy őket maximálisan kiszolgálják, kényeztessék: kárpótlásul a gyermek- vagy akár felnőttkorban elszenvedett gyötrelmekért… (A férfiak egy jelentős része idegenkedik pl. urológusnál a prosztata-masszázstól – ennek szelidített változatát viszont szeretkezés közben /tehát nemcsak előtte/ is igényli a párjától.)
A szemről és a kézről beszéltünk idáig, de nem kerülhető ki a coitus per anum: a végbél-közösülés témája sem. Nos, a heteroszexuális kapcsolatok gyakorlatában ez lényegesen ritkábban fordul elő, mint a szexuális fantáziákban vagy a pornó-filmeken. A higiéniés szabályok megtartása itt alapvetően fontos; ellenjavallatot jelent a külső vagy akár a belső aranyér; többször szült nőknél pedig könnyebben alakulhat ki a vizelet- és a széklettartási zavar az esetleges gátrepedés és a zárógyűrűk fokozott igénybevétele miatt.
Apropó gát! Utaltam rá, hogy itt helyezkedik az 1. csakra, a muladhára (ami egy spirituális képződmény, bár létezését ma már közvetett úton ugyan, de érzékszervileg is megtapasztalhatjuk). Ez a csakra sok – látszólag nem ide tartozó – dologért is felelős. Az ezotériában az analógiás összefüggések nem(csak) vízszintesen értelmezhetők.
Analógiás szinten pl. a székrekedésre való hajlam általában a visszatartás gyakorlatára utal: az ilyen ember nehezebben válik meg dolgoktól (pl. szokásoktól), tárgyaktól és személyektől is. Ott látjuk felslichtolva valahol a divatjamúlt, sérült ruhákat, cipőket („Jó lesz az még a telekre!”), újságokat, folyóiratokat (újabban: smseket és íméleket) – és megvannak, megmaradnak azok a kapcsolatok is, amelyeket már rég „selejtezni” kellett volna („Hátha rendeződik…”, „Mihez kezdene nélkülem?”)… Csakhogy közben a mi auránkból érződik, hogy foglaltak vagyunk, tartozunk valakihez – így hogy várhatjuk, hogy bekopogjon az igazi?
Hozzászólás zárolva.