Szerelem, szexuálitás -oralitás 2.rész
Látszólag messziről indulok, amikor azt írom, hogy az embergyerek fejlődésének első kilenc hónapját a száj uralja (szopás, sírás, gőgicsélés; saját ujjai, keze, majd a dolgok szájba vétele). A száj jelentősége akkor válik érthetővé, ha valami akadályozza, nehezíti a fejlődésnek ezt a szakaszát: ilyenkor alakulnak ki az ún. orális fixációk – és máris a témánknál vagyunk.
Márpedig az érzéki, szerelmes csók nehezen helyettesíthető jelkép és örömforrás. Akik nem kívánnak, nem akarnak vagy egyszerűen nem tudnak csókolózni, azok magukat is és/vagy párjukat is nehezen feloldható dilemma elé állítják.
A kapcsolat elején a csók minősége jelzi, hogy hol áll a viszony. Ha nyitott szájjal, a partner szájába hatoló nyelvvel, illetve a partner nyelvét befogadva csókolózik egy nő, az nagyon sokuknál az odaadás, a szeretkezés szinonímája (ünneprontásnak tűnik, de most érthető, hogy miért tiltakozik ez ellen pl. a prostituált). Az orálisan fixált ember vagy elzárkózik az ilyen csók elől, illetve csak eltűri – vagy nem nagyon tud továbbmenni: fixálódik itt. Volt olyan kliensem, aki meg is mondta, hogy ő a többit csak hagyja, vagy (és néhány férfi is így érez) megteszi a párjának), de neki az igazi a csók.
A test végigkényeztetése szájjal és maga az orális szex: a 69, a franciázás az orálisan nem fixált embernél az előjátékhoz tartozik (vagy szükségmegoldás), de a dolgok előbb-utóbb a helyükre kerülnek. Az orálisan fixáltnál viszont ez a főmenű vagy a kedvenc fogás – a többit csak elfogadja, vagy letudja. Orális fixációra kell gyanakodni akkor is, ha a partner látványosan elutasítja vagy csak áldozathozatalnak feltüntetve tűri el az ilyen szeretgetést, szeretkezést.
Előfordulhat, hogy felnőtt korban alakul ki a csókolózás és/vagy az orális szex iránti ellenszenv, akár undor, elviselhetetlenség érzése is: erőszakoskodás vagy más durvaság, önzés állhat ilyenkor a háttérben.
Egy a lényeg: akár magunkon, akár máson észleljük az orális fixáció felsorolt jeleit, tudatosítanunk kell, hogy ez egy koragyermekkori pszichés trauma következtében alakult ki, és nem múlik el magától, s nem is növi ki az ember, ellenkezőleg: mind komolyabb és komolyabb jelekkel figyelmeztethet arra, hogy szakemberhez kell fordulni.
Hozzászólás zárolva.