Szerelem, szexuálitás -oralitás 2.rész
Látszólag messziről indulok, amikor azt írom, hogy az embergyerek fejlődésének első kilenc hónapját a száj uralja (szopás, sírás, gőgicsélés; saját ujjai, keze, majd a dolgok szájba vétele). A száj jelentősége akkor válik érthetővé, ha valami akadályozza, nehezíti a fejlődésnek ezt a szakaszát: ilyenkor alakulnak ki az ún. orális fixációk – és máris a témánknál vagyunk.
A „betegnek beteg által történő felhomályosítása” – ahogy én viccesen minősítem az ilyen beszélgetéseket, gyakran csak árthat: esetleg még jobban befelé fordul, zárkózott (és ingerült, hamar megsértődő) lesz az illető.
Új név a hivatkozásaim között: John BRADSHAW dolgozta ki a megsebzett belső gyermek meggyógyításának módszerét. Ez a felszínes transzban alkalmazandó technika diagnózis készítésére és terápiára egyaránt alkalmas.
Először azt tárjuk fel, hogy milyen szintű, intenzitású az alapzavar miatt kialakult orális fixáció, vagy később (esetleg a felnőtt korban) milyen trauma váltotta ki az orális ingerek kizárólagos előnybe részesítését, illetve ellentétét: a száj és a szájjal művelt dolgok elutasítását. Sok esetben már az is segít: enyhíti a tüneteket, ha tudatossá válik e különös viselkedés oka.
A terápia ugyancsak módosult tudatállapotban hatékony: neuorolingvisztikai programozásnak (NLP) és tranzakcio(nális) elemzésnek (TAA) hívják azt a két módszert, amely – a hipnózis mellett – sikerrel alkalmazható. Igénybe vehető a kognitív terápia vagy a viselkedés-lélektan (behaviour-terápia), és -egyes esetekben – attitűd-módosítással is jó eredmények érhetők el.
A cél, ahogy korábban írtam, hogy előbb-utóbb minden a helyére kerüljön. Ez persze nem jelent egyfajta „uniformizálódást” (mindnyájunknak vannak és legyenek is nagyon szeretett s meglehetősen ritkán /vagy soha nem kíván/ ételei is), de a partner és a magunk érdekében is érdemes megszabadulni a nagyon szokatlan és nehezen elviselhető belső késztetésektől.
S legalább ennyire fontos a profilaxis: a megelőzés. Az orális fixáció csak egyik lehetséges következménye a korábban jelzett alapzavarnak (a többi nem kötődik témánkhoz), sok más jó okunk is van tehát a következők javaslatára:
– Az édesanyák lehetőleg minél több idő töltsenek az első kilenc hónapban (is) kicsinyükkel, s amíg csak lehet, szoptassák őket.
– Ha ez bármi miatt nem lehetséges, próbáljanak meg minél hamarabb állandó szoptatós dajkát vagy bébiszittert találni gyermekük mellé.
Hozzászólás zárolva.