Szerelem, szexuálitás -oralitás 2.rész
Látszólag messziről indulok, amikor azt írom, hogy az embergyerek fejlődésének első kilenc hónapját a száj uralja (szopás, sírás, gőgicsélés; saját ujjai, keze, majd a dolgok szájba vétele). A száj jelentősége akkor válik érthetővé, ha valami akadályozza, nehezíti a fejlődésnek ezt a szakaszát: ilyenkor alakulnak ki az ún. orális fixációk – és máris a témánknál vagyunk.
– Semmiféleképpen ne tiltsák, ne is korlátozzák az ujjszopást ebben a korban (az csak később: a fogak előtörése után okozhat problémát).
– A későbbiek során is (az apákat is bevonva) figyeljék, hogy nem éri-e a gyermeket olyan pszichés trauma (szeretethiány, ingerszegény környezet, szorongás, éhezés, zaklatás – vagy ezek ellentéte /!/), ami orális fixációt (is) kiválthat.
Nem a témánkhoz tartozik, és látszólag magam ellen beszélek, de fontos tudni, hogy három éves kor előtt gyermek-neurológus segítséget célszerű először kérni, ha bármilyen viselkedés- vagy magatartás-zavart észlelünk. Ha ő tanácsolja, kollégáimmal együtt állok rendelkezésükre, de az lesz az első kérdésünk: Gyermek-neurológus látta a kicsit?
Folytatjuk. Addig is:
Konzultációs lehetőség: (06-0) 24-00-117, csikyantal@t-online.hu, csikyantal@freemail.hu.
Hozzászólás zárolva.