Szeretünk meg nem is, szinglik lenni…
Mindenki ismeretségi körében van legalább egy, de mostanság inkább kettő okos, tehetséges, bájos, segítőkész teremtés, akiről barátai nem értik, nem tudják, miért van ő egyedül? Ezer módon próbálnak randit szervezni a régi szobatárs harmadik unokatestvérével, hátha. Bridget Jones óta a jelenségnek neve is van: szingli. Megkülönböztető jelző ez? Vagy vegyük ezt dicséretnek?
Egyre többen tervezgetik egyedül a jövőt, és ez óhatatlan is az individuális léthez, a kollektívák felborulásához vezet. Egyenjogúak vagyunk, de boldogok is? Lehetünk egyszer mindkettő?
Mester Viktória
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.