Tapsvihar ünnepelte a Palóc Madonnákat

Meghódították Budapestet a Palóc Madonnák. A Nógrád Táncegyüttes jubileumi előadássorozatának utolsó állomása volt a MÜPA. A rendkívüli, tapsviharral záruló produkcióban olyan dalok és rigmusok csendültek fel, mint az Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom, az Éjfél után egyet ütött az óra vagy a Hétszer szentelt szent gyermek.

A táncos produkció a palóc költők verseivel megjelenített női áldozatvállalást dolgozta fel. A folklór eszközeivel évezredek alatt megfogalmazott érzelmeket a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház művészei és a Dobroda Zenekar muzsikusai segítettek megjeleníteni. A színpadon népi hiedelmeket, szerelmi varázslatokat táncoltak el a fejkendős, „kidolgozott kezű palóc madonnák”, az előadáson többek között olyan nagyszerű művészek is közreműködtek, mint a Jászai Mari-díjas Bozó Andrea és a Víg Színházból ismert Gyuriska János.

Az igazi palócság és nőiség színpadra állítása különleges és nehéz feladat korunkban. A koreográfusok arra törekedtek, hogy a hagyományokat úgy emeljék át a modern ember életébe, hogy az kicsik és nagyok számára is befogadható legyen. A nógrádiak világosan beszéltek, vállalkozásuk sikeres volt, hiszen egy estére a budapesti közönség is magáénak érezhette a népi kultúrát.

– Örömmel láttam, hogy a közönség soraiban nagyon sok fiatal volt. Ezzel a legfőbb vágyunk teljesült, meg tudtuk mutatni azokat a csodálatos értékeket, amelyeket hagyományainkból gyűjtöttünk. Azt gondolom, érdemes volt nyitni az előadás formátumán. A táncokat nagyon szépen kiegészítették a palóc költők versei, és a zenei produkciók. Boldog voltam, mert azt tapasztaltam, hogy az előadás tényleg megérintette a közönséget. – mondta el Szabó János, a Nógrád Táncegyüttes vezetője.

A budapesti bemutató zárta a Nógrád Táncegyüttes 40. jubileumi előadás-sorozatát. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy igaz a produkció tételmondata, valóban „minden nő Madonna”.