Az önbizalom, mint a női varázserő titka
Te mit szeretsz magadon?
Vajon a stílusosság tanulható, vagy sokkal inkább egy velünk született tulajdonságról van szó? Kovács Orsolya, a Yurkov Szalon és a Yurkov Akadémia Stílusklub alapítója, azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek kiváló érzéke van a stílushoz, ugyanakkor rengeteget tanult, képezte is magát ebben a témakörben. Orsi a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóinak ad néhány jó tanácsot a stílusos öltözködéshez.
„Egyszer, egymástól függetlenül megkérdeztem hat férfit arról, hogy mi tetszik igazán nekik egy nő megjelenésében. Nagyon fura válaszokat adtak. Egyikőjük sem felelte azt, hogy egy nő legyen szexi, vagy vékony, esetleg csinos, hanem egybehangzóan, egymástól függetlenül az önbizalmat tartották a legvonzóbb női tulajdonságnak.” – meséli Kovács Orsolya.
Nem a súly, nem az életkor, hanem az önbizalom jelenti a női varázserőt a férfiak számára. Az igazság az, hogy amikor jól érezzük magunkat, az életet is jobban szeretjük. Márpedig ez elképesztően vonzó tud lenni.
Miért bántjuk gondolatban önmagunkat?
„A Yurkov kiscsoportos és egyéni konzultációin, amikor az ügyfél odaáll a tükör elé, hogy megmutassuk, mi áll neki jól, még mielőtt bármit is mondhatnánk, elkezdi sorolni, hogy szerinte mi csúnya, előnytelen, elfogadhatatlan rajta.” – folytatja Orsolya.
„Most feljött pár kiló.” „Nagy a hasam.” „Lapos a fenekem.” „Túl nagy… kicsi… kerek… sok… túl kevés…”
A legszebb husis, melles, popsis hús-vér érzéki, szexi nő, akit valaha láttam, azt mondja: utálja a formáit. Nehogy azt higgyük, hogy a férfiak kivételt képeznek ez alól! Bár tény, hogy a nők jóval többet és gyakrabban is bántják önmagukat, mint férfi társaik. Ez az önbántás, mondhatni verbális abúzus, saját magunk lelki pusztítása, erősen destruktív módon hat ránk, és ezért a rombolásért csak és kizárólag mi magunk vagyunk felelősek.
A gond a fejekben van
Stílusszakértőként bátran ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb ember súlyos testképzavarral küszködik. Pontosan meg lehet mutatni, mindenkinek egyenként, hogy hol van baj a testével. A gond a fejünkben van. A hozzáállásunkon kell változtatni.
„Sokszor olyan érzésem van, hogy ha a nők fizikailag annyit bántanák magukat, mint amennyit gondolatban és szóban, kék-zöld foltok lepnék el a testüket, és hatalmas monoklikkal járnának.”
Ha a szerelmükhöz, a barátunkhoz, vagy netán a gyerekükhöz beszélnének úgy, mint ahogy saját magukhoz, vajon mennyi időbe telne, hogy elmeneküljenek tőlünk.
Hozzászólás zárolva.