Te tényleg akarsz dolgozni?
Komolyan nem értem őket! Hónapok óta munka nélkül vannak, végre, sokadik próbálkozás után, ő a kiválasztott a tucatnyi pályázó közül – majd 2-3 hónap után továbbáll. S majd néhány év múlva csodálkozik, ha rásütik – vándormadár, s már hiába szeretne, nem talál rendes munkahelyet.
A ma középkorúnak tekintett 30-asok azt hiszik, ők már mindent tudnak. Van végzettségűk, van gyakorlatuk, ők a nyerők. Csak azt felejtik el, manapság nincs két tökéletesen egyforma cég – még az azonos szakmán belül sincs. Magabiztosan bevállalják, s aztán, mikor megbuknak, vagy rájönnek, még sem „ilyen lovat akartak”, másokat, és a körülményeket hibáztatják.
A 40-es, 50-es korosztály azon kesereg, hogy őket már mindenütt túlkorosnak tekintik. S nem gondol arra, hogy esetleg benne van a hiba: hogy túl válogatós – „nem adja alább”, hogy kissé öntelt – „tudásom, tapasztalatom van”, s persze fizetési igényei is távol állnak a realitásoktól. S ha végre munkát talál, megalkuvásnak tekinti, hamar konfliktusba keveredik, s hiúságból, vagy kényszerből továbbáll.
Mindez megy egy ideig – korosztálytól függően akár évekig. Vándormadárként egyre frusztráltabbak lesznek, egyre keserűbbek, vagy céltalanok. S mire ráébrednek, hogy bennük (is) van a hiba, már azért lesz nehéz komoly munkát találniuk, mert önéletrajzukban bizony rosszul mutat a sok, néhány hónapos munkahely.
Hozzászólás zárolva.