Tolcsvay László

Mivel foglalkozik mostanában? Ha valakiről sokáig nem hallok, hajlamos vagyok azt hinni, hogy az illető intenzíven dolgozik valamin.

Így van, két újdonságról is beszámolhatok. Az egyik egy balett, amelyet a Győri Balett fog bemutatni június elején, a másik pedig egy különös lemez Tizenkét nő címmel. Ez az elmúlt héten jelent meg, és tizenkét énekesnő ad elő rajta egy-egy számot, fiatal pályakezdőktől egészen a világsztárokig. Világsztárok alatt Rost Andreát és Sebestyén Mártát értem.

Választhattak maguknak dalt a hölgyek, vagy ön osztotta szét az „alapanyagot”?

Is-is. Vannak a lemezen régi dalok új feldolgozásban, és írtunk újakat is Müller Péter Sziámival és Bródy Jánossal. Koncz Zsuzsa, vagy Kozma Orsi például vadonatúj dalt kapott. A musicalrészletekben az a legérdekesebb, hogy olyanok is énekelnek ilyesmit, akikre nem ez a műfaj jellemző. Rost Andrea a Mária evangéliumából énekel, ami számomra rendkívüli megtiszteltetés. Hernádi Judit a Jöjj, kedvesem című régi dalt adja elő egészen eredeti módon, a maga fanyar, ironikus, bársonyos, mély hangján. A lemez tehát sokszínű, ám a dalok mégis egységet képeznek, amellett, hogy valamennyi előadó a saját világát képviseli rajta, semmit sem kényszerítettem rájuk. Katona Klári például szövegíróként is közreműködött egy dalban, nemcsak előadóként.

Nehéz dolog manapság Tolcsvay László számára lemezt kiadni?

Hát, nem mondhatnám, hogy egyszerű, mint ahogy ma már koncertezni sem az. A rádiók sajnos nem játszanak elég magyar zenét, ezért az új számokat nagyon nehéz bevezetni a köztudatba. Ezt sajnos nemcsak én látom így, bármelyik kortársam megmondhatja, hogy a régi, legendás számaink rendszeresen forognak a rádiókban, az újakat azonban egyszerűen nem tudjuk megmutatni a közönségnek, mert a rádiók nem forgatják le. Hol azt mondják, hosszú nekik, hol nem passzol az arculatukhoz, hol más kifogást találnak ki. Én már nem azért készítek lemezt, mert a slágerlisták élére vágyom, nem akarok megfelelni a modern szempontoknak. A saját életemen belül igyekszem újdonságokat alkotni, úgy, hogy az méltó legyen eddigi munkásságomhoz.