Tolcsvay László

A balett is ilyen újdonságnak számít?

Nem egészen, 1994-ben a Győri Balett már bemutatta egy művemet, a Bábel címűt, amelyet ugyanaz a koreográfus állított színpadra, aki ezt a mostanit. Nagyon szeretem a táncot, és szeretek táncra komponálni. A közelmúltban ismét eszembe jutott egy zenei téma, hangsúlyozottan népzenei alapokkal, amiből szintén balett lett. Nehéz összefoglalni a tartalmát, dacára annak, hogy szöveges részek is vannak benne. Egy válaszút elé állított ember lelkületét tükrözi, a címe pedig Örök körök. Bartók Béla egyik népdal-feldolgozása, a Ne menj el inspirált, ez vetette fel bennem a kérdést, vajon miért van, hogy az ember nem képes egy irányba haladni, miért bizonytalanodik el, miért gondolkodik mindig minimum két felé. Bródy János ezúttal nem hagyományos, rímes formában írt hozzá szövegeket, hanem egészen különleges, Weöres Sándor-i hangzású szavakat használt. Neves és virtuóz népzenészek működtek közre a felvételeknél, emiatt néhol improvizatív elemek is bele kerültek az anyagba.

Térjünk vissza az előbb feszegetett, lemezkiadással kapcsolatos problémára. Ön szerint a huszonegyedik században mekkora szerep jut majd a hagyományos dalszerzőknek? Hogyan látja a műfaj jövőjét? Tudnak a mai fiatalok jó dalokat írni?

Tudnának, csak sajnos összekeveredtek a műfajok. A reklámcégek, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornák diktálta rohanásban mindenki mozaik-szerűen próbálja összerakni a zenei elemeket. A számítógép persze nagy „segítségünkre” van ebben. Az mondjuk, nincs idő, hiszen a reklámban például húsz másodperces zenére van szükség. Az új lemez kapcsán elhangzott a kérés, hogy csináljunk úgynevezett „rádiós változatot” egyes dalokból. Kérdem én, mi történt volna, ha a Beatles dalaiból kellett volna ilyen rövidített verziót csinálni? Miért kell valamit erőszakkal lerövidíteni, és egyáltalán miért kell mesterségesen felgyorsítani az életet? A világ mostanra olyan lett, mint egy lármás piac, ahol mindenki hangoskodik, mindenki árul valamit. Ettől nem halljuk a másik szavát, nincs türelmünk egymásra figyelni. Ez képeződik le a zenében is.