Tolcsvay László

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Csakis kulturáltsággal, műveltséggel, és persze nem árt megismernünk saját hagyományainkat. Fontos, hogy a családunk, nemzetünk, földrészünk hagyományait sajátunknak tekintsük. Mert bár ma már nincs bezártság, mint az én gyermekkoromban, nem gond átinternetezni, áttelefonálni egy másik kontinensre, de a saját lelkemből nem tudok kitelefonálni, és ha a lelkemben bezártságot érzek, javítanom kell rajta. Azt hiszszük, mindenképpen meg kell vennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy célba érjünk. Azt hisszük, akkor leszünk boldogok, ha olyanokká válunk, mint az a lány a plakáton. Hát nem! Ő olyan, én meg ilyen vagyok!

A világ azért mindenkit belekényszerít bizonyos szerepekbe. Ön például az új lemez, vagy a balett kapcsán hajlandó lesz elmenni vendégnek a reggeli beszélgetős műsorokba? Merthogy a népszerűsítésnek manapság ez a módja.

Igen. Hajlandó leszek. Ez nagyon jó kérdés, mert mostanában éppen ezen gondolkodom. Az új lemez ugyanis olyan szabadra és kedvesre sikerült, hogy megmondtam a kiadónak: oké, ha hívnak ilyen műsorokba, elmegyek, kipróbálom, milyen ez. Bár már előre tudom, hogy a műsorvezető az egyik szemével a mások által leírt kérdéseket nézi majd, a másikkal pedig az órát figyeli, nehogy túllépje az engedélyezett két percet. Azaz tulajdonképpen mindegy lesz neki, mit mondok. És persze én is tudni fogom, hogy tőmondatokban kell beszélnem. így mindkettőnknek kényelmetlen lesz a helyzet, mert végig világos lesz számunkra, hogy hülyeséget csinálunk, hogy normálisan is elbeszélgethetnénk, arra esetleg az emberek is odafigyelnének. Reggel viszont ők is többnyire rohangálnak, kávét főznek, veszekszenek a gyerekkel. Valami miatt azonban mégis működik a dolog. Ezt a saját anyámon próbáltam ki. A lemeznek volt egy bevezető reklámkampánya valamelyik tévécsatornán, és én direkt nem szóltam neki erről. Úgy gondoltam, ha nélkülem is értesül a lemezről, akkor a reklámozás nem történt hiába. Pár nap múlva felhívott és megkérdezte, hogy kisfiam, mondd csak, milyen lemezt csináltál te? Mert láttam valamit a tévében! Ez viszont csak akkor jó, ha a lelkem mélyén nem leszek megfertőzve tőle, ha nem hiszem el, hogy attól vagyok valaki, hogy szerepeltem a tévében.