Tolcsvay László

A politikai pártok nem környékezték még meg? Manapság sok zenészre szemet vetnek, épp a gyors siker érdekében…

Egyszer megkörnyékeztek. 1994-ben valaki felhívott telefonon, és közölte, hogy most már színt kellene vallanom politikailag, és itt az ideje, hogy valamelyik párt zászlaja alatt induljak a választásokon. Mivel nem hagytam neki befejezni a monológot, nem tudtam meg, melyik párt képviseletében telefonált. Szépen megköszöntem az igyekezetét, és felvilágosítottam, hogy én ilyesmivel nem foglalkozom. Mindenkinek megvan a maga dolga, az enyém az, hogy zenét írjak. Ő szeresse a zenémet, én pedig rá szavazok, ha úgy találom helyesnek. Nem nézem jó szemmel, amikor egy művész dörgölőzik a hatalomhoz, hogy esetleg több támogatást kapjon. Szerintem a művésznek felül kell emelkednie ezen a dolgon, nem szabad eszközzé válnia a politika kezében. Nem arról van szó, hogy lenézem a politikusokat, vagy bűnözőknek tartom őket, egyszerűen ugyanolyan foglalkozásnak tartom ezt is, mint minden mást.

A valóság viszont az, hogy mindenki ezzel a foglalkozással „foglalkozik”…

Igen, sőt megpróbálnak rákényszeríteni engem, mint művészt, hogy valljak színt, vajon rájuk fogok-e szavazni. Márpedig én ezt a dolgot titkosnak fogom fel, aki nem tudja rólam, milyen alapállású ember vagyok, az valószínűleg nem értesült arról, amit eddig csináltam. Szerintem nyilvánvaló, ki vagyok, nem kell ezt nekem naponta deklarálnom, hiszen a dalaimmal, a balettemmel, a zenémmel deklaráltam. Nem szeretem, hogy egymás ellen hecceljük egymást. Minden ember elsősorban embernek számít, nem hinném, hogy bárki is alacsonyabb rendű lenne a másiknál. Ha ezt tudatosítanánk, nem bántanánk egymást, hanem beengednénk egymást a piros lámpánál, mert nem számítana az a négy méter a másfél kilométeres autópálya-dugóban. Alapvetően békés ember vagyok, és ezt próbálom meg elmuzsikálni. Bevallom, ez a nehezebb feladat.

Békésnek lenni tehát manapság lázadásnak számít?