Az elmúlt két évtizedben már jeles tudósok sora dolgozik azon, hogy tudományosan is megtalálja, merre vezessen az út a racionalizmus egyeduralmából. De mit jelent ez az egyéni tudat számára?
Segítséget a ráció, a gondolkodó-kételkedő elme számára, hogy követni merje intuitív megérzéseit, hogy a béke, a normál élet mindennapjaiba is képes legyen úgy érezni, dönteni és cselekedni, mint árvíz idején, amikor mindenki szíve egyszerre dobban a probléma megoldása érdekében, amikor az Önös érdek háttérbe szorul, az egyén középpontja kikerül az ego-ból oda, ahová tartozik: valódi otthonába a Nagy Egész alkotó részeként.
A kételkedő ráció azonban folytonosan azt kérdeni: mi ebből az én hasznom?
Nos, lassan a ráció is megkapja a racionális választ, a magyarázatot, mit jelent a Nagy Egész részeként tevékenykedni, vagy úgymond elkülönülve, önös érdek szerint.
A tudományos világkép az elmúlt 10 évben gyökeresen megváltozott. Einstein, Bohr és Heisenberg kvantum világára építve a kutatók kezdik megérteni a kvantumvákuumnak, a téridő alatt hullámzó energiatengernek a természetét.
A fizikusok úgy vélik, hogy ebből ered valamennyi ismert elektromágneses, gravitációs és atomi erő, illetve mező.
Az elemi részecskéknek és megfigyelhető tulajdonságaiknak is ez az eredeti forrása.
Haisch, Rueden és Puthoff 1994-ben megjelent matematikai tanulmányából következően azt mondhatjuk, hogy az anyag valamennyi alapvető tulajdonsága a vákuum terméke: a tehetetlenség, a tömeg és a gravitáció.
Az Einstein-i téridő, tehát alapvető fizikai valóság, amelynek kvarkságából formák és hullámok születhetnek.
A fény és a hang ebben a folyamatos energiamezőben mozgóhullám, míg a hegyek, fák, állatok, házak és más látszólag szilárd tárgyak, állóhullámok benne. És a hullám alakú részecskék, amelyek még tovább is bontható anyagi létezők, a megfigyelő tevékenységétől függetlenül léteznek.
Hozzászólás zárolva.