Túl a csúcson…Illés Béla

 Lehetne a titkot kutatni, a rejtélyre a kulcsot keresni, Illés doppingját keresni, de azt hiszem prózaian egyszerű a felelet. Hiszen a futballimádat csodákra képes, és lám-lám a mi Bélánknak is nehéz szögre akasztania a futballcsukát. Bár csak azért is, mert mindenáron a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, ő bizony előbb beállítja, majd meg is dönti az egykori Tatabányai sztár Szabó György rekordját, az 507 bajnoki mérkőzésen való pályára lépését.

 Illésben még van annyi, hogy joggal megtapsolják, éltessék, hiszen máig nehéz őrizni. Illés tényleg egy vele született tehetség, amely egyre ritkább hazánkban, de azért vannak. Igaz ezek a fiatalok valahol eltűnnek, valami miatt nem tudnak kiteljesedni, és beváltani a hozzájuk fűzött szurkolói vagy edzői, szakmai reményeket, de mindez már egy másik történet. Ami felveti a hazánkban uralkodó fiatalokkal való törődés korszerűségét, a fiatalok ösztönzését, hogy ne akarjanak minél hamarabb külföldre szerződni.

 Illés maradt is itthon, és csapatokat sem váltogatott úgy, mint más alsóneműt, és három csapattal érte el mindazt, ami előtt fejet kell hajtani, és amiért ki is érdemelte a 90-es évek legjobb játékosa címet.

 A Kispest Honvéd a jelenlegi csapata az MTK és nevelő egyesülete a Haladás tudhatta a soraiba Illés Bélát, aki háromszor volt gólkirály, többször a bajnokság legjobbja.

 Jelenleg amatőr státuszú szerződésű játékos a kék-fehéreknél. Garami Józseffel szakmai igazgatóval megegyezve, heti három tréningen vesz részt. És még így is van keresni valója, még így is terem számára babér, és persze gólhelyzet.

  Persze felmerül a költői kérdés, hogy meddig lehet még a pályán, meddig gondolja komolyan a játékot, de bizony nehéz úgy búcsút inteni a zöld gyepnek, hogy máig rajonganak érte a szurkolók, és még az ellenfél szurkolói is elismerik, hogy örülnének annak ha az ő kedvenceiket erősítené.