Túl a csúcson…Illés Béla
Még ennek a lepukkadt, annyiszor leírt és mégis imádott magyar labdarúgásnak is akad egy olyan játékosa, akiért még érdemes kilátogatni a romokban álló létesítményekbe, amit szokás stadionoknak csúfolni.
De ha egyszer még jó futballozni, ha egyszer imád futballozni!
Illés miután megdönti az eddigi rekordot, talán búcsút int, de felelőtlen kijelentést ő sem akar tenni, hiszen eleve az MTK-hoz is úgy érkezett, hogy még játszik egy évet, és aztán vége, ne tovább.
Azt kell mondanom, hogy a befejezéshez is tehetség kell, mert azt hiszem a csúcson szép befejezni, nem pedig addig feszíteni a húrt, amíg nem úgy sikerült ez, mint ahogy egy pályafutás megérdemli.
Mennyi olyan sztár van, aki bejelenti, hogy befejezi, utána meggondolja magát mert még szeretne egy bajnoki címet, utána azért nem fejezi be, mert még érez erőt magába, utána lesérül, de még bizonyítani akar, satöbbi.
Hogy közeledik a pályafutása vége, Illés Béla is tudja jól, de nincs benne feszültség, lazán, frissen játszhat. Nem mondom, hogy félvállról venné a labdarúgást, de sokkal könnyedebben megy fel a gyepre, és felszabadultan játszik. Erővel még bírná, ahogy mondja, de motiváció nélkül ez nem megy. Itthon szinte mindent elért, de külföldön semmit.
Hogy miért nem akarta magát kipróbálni komolyabb bajnokságokban, hogy miért nem tülekedtek aláírásáért külföldi sztárcsapatok menedzserei, titok marad.
Ha nem lesz előtte elérhető cél, befejezi, csak kérdés hogy mi van, ha az MTK-nál a bajnoki cím lesz a cél?…
Illés vállalhatná, akár játékosként, de edzőként is, bár aki jó játékos volt, nem feltétlen hogy edzőként is megállja a helyét, de persze ne legyen igazam…
Ui.: A több mint kétszáz rúgott góljára nyugodtan mondhatjuk, hogy gombócból is sok.
És Illés tovább szaporította találatainak számát, hiszen miután megírtam a gondolataimat, még aznap este a Tatabánya ellen, a mérkőzés egyetlen, így győzelmet jelentő gólját szerezte.
Móritz Mátyás
Hozzászólás zárolva.